| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: BLOG, Napló! |
|
|
|
|
Az ítélet Ideje:: 04-29-2005 @ 06:19 am |
|
|
|
|
Rohant. Úgy érezte, a lábai nem képesek megtartani a testét, az izmai
szembeszegülnek a megerőltető irammal, amelyet erős akarattal rájuk
kényszerít. Az agyagos talaj szinte vonzotta lefelé, megnehezítette
mozgását, tagjai lelassulva engedelmeskedtek az agyából érkező
parancsoknak. „Tovább! Tovább!” A folyosó falai imbolyogni látszottak
homályos tekintete előtt, együtt mozdultak zihálásának ütemével,
kétségbeesésének belső sikolyaival: „Tovább!”
- Itt elkapjuk!
- Biztos?
- Ez egy új folyosó. Nincs kijárata. Olyan, mint egy zsákutca.
- Zsákutca?
Hallotta a hangokat. Hallotta maga mögött a sértett társadalom dühének
lüktetését, a vad lábdobogást, az artikulátlan horkanásokat,
ellenségeinek fenyegető kiáltozását, mely a sűrű homályban mindvégig
követte őt.
„Itt elkapjuk!”
„Biztos?”
- Jobban teszed, ha megállsz! Arra csak falak vannak!
Halálraítélt volt.
A sötétben nem látta jól a folyosó simára döngölt oldalait, de
megérezte a nemrég kivájt agyagfalak friss földillatát. Megborzongott
tőle. A földillat előcsalogatta ösztöneit, a benne élő ősi emlékeket,
melyek arra sarkallták, hogy használja őket. Kellemes, fémes ízként
érzékelte a képességet. Egy képességet érzett, amely most segíteni
fogja, hogy minden reális érv ellenére találjon valami mesebeli, valami
hihetetlen búvóhelyet itt, ebben a látszólag minden pontján
leellenőrizhető zsákutcában.
Ebben a sötét, fölbe fúrt zsákutcában.
Egy képességet érzett, amely e pillanatban talán megmenti üldözőitől,
és amely segítheti, hogy elkerülje az azonnali halált. Amely segíthet
megtalálni a megoldást. Egy megoldást…
Miért is kell elpusztulnia? Miért is ítélték halálra?
Az ítélet minden jogszabálytól független volt, mégis jogerőre emelte a
Közgyűlés. A határozat: Halál. Ez a Halál kényszeríti most, hogy
találjon egy rést a falon, egy rést, amelybe belesimulhat, amely magába
fogadja majd, hogy képes legyen megbékélni, erőt meríteni a csöndből,
érezni néhány percig az életet kínáló magány illatát. Egy rést kell
találnia, ahol gondolkozhat, míg végleg lecsapnak rá. A megoldásra kell
rábukkannia, a magyarázatra, az érveire, hogy joga van élni. Egy résre
van szüksége, ahol időt nyer, hogy megtalálja …önmagát.
Egy pillanatra megtorpant, beleszimatolt a levegőbe, borzongás futott
végig a testén. ÉREZTE a rés jelenlétét a folyosó jobb oldalán.
- Gyerünk már! Ott van!
Hun agya felfogta a mögötte rohanó alakok mozgását, lábaik dobolása
gyors ütemben közelgett az agyagpadlón.
„Csak néhány lépés!” gondolta kétségbeesetten Hun. „Esküszöm, csak
néhány lépésre van!”
- Hé! Megállj!
„De… pontosan HÁNY lépésre?”
Mozgása lelassult, orrcimpái kitágultak, enyhe bizsergést érzett a
tarkójánál. „Itt!” Egész testével nekifeküdt a folyosó jobbra eső
oldalának, egész testével koncentrált. „Itt.”
„Tényleg itt?”
- Úgyis elkapunk!
„Még egy!” gondolta feszülten Hun. Szíve a torkában dobogott. „PONTOSAN
EGY lépés!”
Hirtelen erővel nekivetette magát a jobbra húzódó, agyagos földnek,
vállai lágy területet érzékeltek a fal egy jól körülhatárolható
pontján. Megfeszült, hogy mozdulásra bírja ezt a pontot, a látszólag
keményre kidolgozott anyag engedett izmainak. („Ez az!”) Elszédült,
elvesztette az egyensúlyát, tompa ütődésekkel gördült lefelé és lefelé
egy mély szakadékba. Amikor végre becsapódott az alant húzódó, lágy
érintésű talajba, görcsbe ránduló teste mozdulatlan maradt.
Lihegve, összekuporodva hallgatott, szemébe könnyeket csalt a
megpróbáltatás, szívdobogva figyelt a dühödt hangokra, melyek felette
szóltak.
- Ez a szemét felszívódott!
- Megmondtuk, hogy veszélyes alak! Most aztán tessék! Mindenkit átvert!
Lábdobogás dübörgött a magasban.
Lent Hun némán simult a meredély falának, izzadó homlokát a földhöz
szorította, feszülő izmai lassan elernyedtek. Tudta már, hogy egy időre
megmenekült. Ismerte e földalatti világ különös természetét, meglelte a
rést, amelynek létezését megsejtette veszélyt sikoltó ösztöne, az
üldözői számára láthatatlan nyílás végleg bezárult mögötte a zuhanása
után. Egy darabig nem fognak rátalálni.
- Nem lehet csakúgy fölbontani a falakat! Katasztrófát okoz! – kiabálta
felül egy erős hangú férfi. Tompa dobogások kísérték szavait, tenyerek
és öklök durva ütései záporoztak fent a folyosó falán. Az üldözők
csalódottságának jelzései voltak.
- Na, majd meglátjuk! – kiáltotta valaki fenyegetően. Hangjából bántó
agresszivitás áradt. – Valami alacsonyabb szinten van! Nem fogja sokáig
húzni! Nyugi. Nem menekül meg.
Egy sötét, földalatti világban egy férfi lihegve simult a szakadék
agyagszagú talajának.
Lihegése lassan lecsendesedett, szívverése szabályosabb lett, a
sötétség lágyan és melegen ölelte körül.
To be continued… |
|
|
|
|
Utoljára változtatva 04-30-2005 @ 04:39 pm
| Hozzászóló: Anna1955 (Ideje: 05-01-2005 @ 04:20 pm)
Comment: Nagyon jó. Tetszik ahogy írsz, magával ragadó, szinte nem tudja az ember olyan gyorsan olvasni amennyire szeretné, akkora lendület van benne. Gratulálok és várom a folytatást. :)))) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: fenyesi (Ideje: 05-02-2005 @ 12:09 pm)
Comment: Örömmel vettem, hogy rászántad magad a publikálásra!
Nem csalódtam! Olvasatja magát! :-) |
|
|
|
|
|
