| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: BLOG, Napló! |
|
|
|
|
Az ítélet 3. Ideje:: 05-03-2005 @ 08:52 am |
|
|
|
|
Egy sötét, földalatti világban a férfi lihegve simult egy szakadék
agyagszagú talajának
Lihegése lassan lecsendesedett, szívverése szabályosabb lett, a
sötétség lágyan és melegen ölelte körül.
Fejében vadul lüktettek az emlékek.
________________________________________________________________________
- A Katasztrófa Társadalma nevében, a Kékszeműek Bizottsága, a Kutatók
és a Dolgozók nevében… - kezdte ünnepélyesen Bogo. - a mai napon eddig
példátlan ítéletet kell hoznunk. – mondta.
- Úgy van! – bólogattak az emelvény alatt a Dolgozók.
- Egyik fajtársunk, aki köztünk a Hun nevet használja, eltévelyedett
ösztönöket hordoz magában.
- Ez az! Ez az! – zúgták a többiek a terem agyagpadlóján. Sűrű sorokban
tömörültek a vádlottak padja körül, karjaikkal ütemesen hadonásztak.
Hun lehajtott fejjel, leeresztett vállakkal állt köztük. Hallgatott.
Bogo ünnepélyességet közvetítő szoborként szónokolt, mellkasát
kidomborította, pillantását az alant álló tömegen tartotta. A Dolgozók
mind őt figyelték.
- Ezért a mai napon… - mondta Bogo. - Közgyűlést kellett összehívnunk
Hun nevű dolgozónk ügyének megtárgyalására.
- Úgy van!
- És a mai napon… - Bogo maga elé pillantott. - megállapítást nyert,
hogy említett fajtásunk a jövőben sem kíván változtatni szabályainkat
sértő viselkedésén.
- Ez az!
Bogo mélykék szemei felcsillogtak a lámpák fényében.
- Megállapítást nyert… - folytatta Bogo. - , hogy Hun nevű fajtársunk
viselkedésével veszélybe sodorja az Elődeink által megalapított
Közösséget…
- Veszélyes! Veszélyes! – bólogattak a nagyhangú dolgozók.
- ,azaz összeomlással fenyegeti a Katasztrófa Társadalmát.
- Úgy van!
Az emelvényen Bogo sóhajtva magasra emelte tekintetét.
- Mit is tehetünk hát, hogy megvédjük Közösségünket, mely a faj létét
biztosítja?
Mély csönd támadt a teremben, a lámpások fénye mintha elhalványodott
volna.
- Mit is tehetünk hát? – szólt újra patetikusan Bogo. Tekintetét
végighordozta a sokaságon, teátrálisan sóhajtott, szemöldökei magasra
húzódtak.
- A mai napon… - hangsúlyozta Bogo. - meg kell állapítanunk, hogy
amennyiben Hun nevű fajtársunkat életben hagyjuk, soha… - a kékszemű
férfi előrehajolt. -
- …soha többé nem érezhetjük biztonságban a fajt!
- Hát persze! Hát persze! Hunnak meg kell halnia! – az agyagpadlón
saruba bújtatott lábak dobogása hallatszott.
- Tehát a mai napon a Katasztrófa Társadalma eddig példátlan ítéletet
hoz. – jelentette ki Bogo. – Hun nevű fajtársunkat kíméletes halálnem
alkalmazásával örökre el kell távolítanunk sorainkból.
Szavaira visszafogott hallgatás válaszolt.
Hun fölemelte fejét az agyagpad ívekkel díszített támlája alatt. Az
árnyak lebegni látszottak a falakon.
- Tehát… - Bogo rövid szünetet tartott. - …a mai napon a Közgyűlés
nevében kimondom Hun nevű fajtársunk ezennel jogerőre emelt halálos
ítéletét.
- Helyes! Helyes! – dobogta az emelvény alatt a tömeg. Ezúttal mindenki
hangosan szólt. Valahonnan egyenletes dobolás hallatszott. „Helyes!
Helyes!”
_________________________________________________________________________
„Helyes… Helyes… Helyes…” zúgott Hun agyában a Dolgozók hangja, és a
mélységes csöndben vad dübörgésként hatott rá ez a belülről támadó
rémálom. A férfi arca sikamlós volt a verejtéktől, kezei a hűvös földbe
markoltak.
„…Hun nevű fajtársunk jogerőre emelt halálos ítéletét…”
„…halálos ítéletét…”
A sötét, föld alatti világban a férfi összehúzott testtel simult a
szakadék agyagszagú talajának. Lihegése csendesedett, szívverése
szabályosabb lett. Csak annyit tudott, hogy egy darabig nem fognak
rátalálni. A sötétség lágyan és melegen ölelte körül.
To be continued... |
|
|
|
|
Utoljára változtatva 05-03-2005 @ 09:00 am
| Hozzászóló: Anna1955 (Ideje: 05-03-2005 @ 12:46 pm)
Comment: "Tekintetét végighordozta a sokaságon, teátrálisan sóhajtott, szemöldökei magasra húzódtak." , amikor olvasom, olyan mintha egy filmet néznék. Tökéletesen érzékelteted a legapróbb mozdulattal is kifejezve a hangulatot és feszültséget. Csak jót mondhatok. Élvezem! :)))) |
|
|
|
|
|
