| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: BLOG, Napló! |
|
|
|
|
valami iszonyat... Ideje:: 05-04-2005 @ 03:05 pm |
|
|
|
|
| ...ha látom, elborzaszt, próbálok segíteni, persze a magam módján, egy-egy százassal, szendviccsel, almával, csokival, de ez csupán borogatás a problémára...nem értem, vezetőinket nem aggasztja a hajléktalanok sorsa, csak a szőkőár áldozatai érdemeltek figyelmet, pénzt?...azt hiszem, én modern Robin Hood lennék, ha tehetném, elvenném a dúsgazdagok kétes eredetű vagyonát, és szétosztanám a szegények között...ha a szüleim nem volnának, akkor nekem is a kukából lógna a lábam, és a kutyát sem érdekelné a sorsom...szóval, magamat látom bennünk...persze nemcsak ezért megrendítő a dolog számomra...dohos, penészes, állatias világ ez, és ez az állatokra nézve megalázó, mert az ember tud csak olyan állat lenni, amilyen egy állat sosem tudna lenni...a sírás környékez, ha látom ezeket az embereket, koszosak, elhagyatottak, éhesek, a teljes kiszolgáltatottság réme üldözi őket...esténként, amikor tiszta ágyamban fekszem, jóllakottan, tisztán, eszembe villan, vajon ők hogy és hol aludhatnak?...hiába, a Biblia szavai méltán igazak: "...az ember uralkodik az emberen, a maga kárára..."...nekem megalázó érzés, hogy nem tudok segíteni komolyan...ha a hűtőből valamit már unásig ettünk, akkor összecsomagolom, és kilépve az utcára nem is kell sokáig bolyongani ahhoz, találjak egy éhező, rongyos embert, aki szükséget szenved...restellkedve veszi el tőlem, és már tovább is áll...és bennem ottmarad az az érzés, ami valami iszonyat...úgy érzem, kalitkában élek, és börtönöm a tehetetlenség...nekem sincs munkám, most keresek állást...két, egymást követő évben elvégeztem két különböző tanfolyamon belül, az okájés szakképesítéseket, mégsem kellek vagy ezért, vagy azért...valahogy ezek az emberek is így kerülhettek az utcára...kiöregedtek, a rendszer már nem tudott belőlük hasznot húzni, nem tudták fizetni a számlákat, aztán elárverezték a lakásukat, és onnantól kezdve mélypont...a sajnálat rohadtul nem elég!!!...a parlamenti bohóckodások ideje lejárt...ökölbe szorul a talpam is, ha a híradásokat nézem a tévében...mi állítja meg a hanyatlást???!!!...- egy páncélököl?...az írek tudhatnak valamit...láttátok a Rettenthetetlent, Mel Gibsonnal?...de ki fog itt harcolni a szabadságért??? |
|
|
|
|
Utoljára változtatva 05-04-2005 @ 03:05 pm
| Hozzászóló: Anonyma (Ideje: 05-04-2005 @ 03:26 pm)
Comment: Hüjha! Te tényleg segítenél,ha hatalmadban állna. Minden tiszteletem. Rendesen fel vagy háborodva ,ezt érzem,és valóban tenni kellene valamit. De mi ahhoz kicsik vagyunk, hogy nagyban segíteni tudnánk.Tehát marad az egy százas,alma...stb. Nyugtasson meg a gondolat, hogy nem mi szorítottuk le őket a társadalom perifériájára és nem mindenik önhibáján kívül került oda!
A legfőbb ok az alkohol és szerencsjáték...mégcsak nem is a drog! Valahol egy bölcs gondolatot olvastam:" Ha meg akarod váltani a világot, a megadéval kezdd!"-és amit megtanultam,hogy nem mindig segítesz ha segítesz! |
|
|
|
|
| Hozzászóló: _zizike_ (Ideje: 05-04-2005 @ 09:31 pm)
Comment: Tudjátok, most nagyon nem szívesen, de muszáj reagálnom erre a blogra, s kicsit talán Anonyma hozzászólása miatt, mert szép-szép az a bölcs gondolat, amit idézett, csak sajnos nem minden esetre igaz. Csak magamról beszélek (s ez az, amit nemigazán … de mindegy, ez van!), -16 évet tanultam, egzisztenciám s biztos jövőm volt, aztán jött a rendszerváltás, és első körben munkanélküli lettem. Nem én akartam! 40 évesen már „öreg voltam” a munkáltatóknak. Utána meg pláne! Közben elváltam, nem dicsőség, szánom-bánom, de nem ment! 16 éve nevelek két gyereket egyedül, minimálbérből (mert többet sehol nem adnak a korosztályomnak!), természetesen hátralékos lettem, a „város adósa” (legalábbis több ízben ezt mondták). Az nem szempont, hogy egyik gyerekem 4. évfolyamos egyetemista, a fiam most szakvizsgázik, két értékes embert neveltem fel a „nincs”-ből, ez nem számít. Természetesen ebbe az egészbe belerokkantam. Na jó, azért bírom, kis 4 órás állásom van, de mindebből a az elmúlt 15 évben lakásra nem tellett. Egy ideje szivességből lakhatunk egy barátoméknál, de napokon belül szükségük lesz a lakásra, mennünk kell. S ma holnap az utcára kerülünk, mert ennyiből, albérletre, nem telik. És segítséget nem kapok, mert sáros vagyok. ---Na a saját világom akkor most hogyan változtassam meg? Mert most csak két alternatíva létezik számunkra: vagy fedél lesz a fejünk felett, vagy eszünk. hm........ |
|
|
|
|
| Hozzászóló: LunaPiena (Ideje: 05-05-2005 @ 07:51 am)
Comment: Mindenkin nem tudsz segíteni, bárhogy is szeretnél. De szerintem te teszel értük, és csak ez számít. Meg az, hogy leírtad ezt, ki tudja, talán sokan azok közül, akik olvasnak, magukba néznek, és legközelebb nem fordítják el a tekintetük, nem szaporázzák a lépteik, ha egy rászoruló kér segítséget. (Én pl. a kinőtt, nem tetsző ruhákat szoktam egy szatyorban kirakni a kuka mellé - nem bele! -, ha kell valakinek, akkor vigye, tisztán, kimosva.) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: agnes (Ideje: 05-05-2005 @ 08:11 pm)
Comment: Talán hallgatnon kellene mert rengeteg minden van az eszemben. Zizike! ismerős az érzés, én is munkanélküli voltam,s ezért mentem segédápolónőnek. De tanulni kellett, mert csak szakképzettként maradhattok..... Tanultam, és én voltam az osztályban az első nagymama. Röhej!Előtte kölkereskedelmi bonyolító és statisztikusként, csak azért nem dolgozhattam, mert a cég csődött jelentett. Mehettem én...szóval engem is mint öregasszony kezeltek, és munka nem lett a korom miatt,..De csusztam 2 gyerekkel egyedül a gödörbe ,és nagyon nehéz volt megállni. Ma már a gődör szélén ülök, és attól rettegek, nehogy meglökjön valaki csak ugy véletlenül. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Anna1955 (Ideje: 05-05-2005 @ 09:42 pm)
Comment: Nagyon sajátoménak érzem a gondolataidat. Hasonlóan vagyok én is, felháborít, megütköztet és még próbálok segíteni is, de nem megy. Viszont egy példát is had említsek. Egy ideje pénzt nem adok senkinek,cak alapítványnak, annak is csak akkor ha utána néztem. Tudni illik a nagy többsége ezeknek az embereknek akik az utcán kéregetnek, nem hajléktalan. Bér koldus, akitől a pénzt elveszik alvilági egyedek. Megvan minden kereszteződésnek a gazdája, ha más tévedne oda, nem köszönné meg amit kap. Ez véletlen derült ki a számomra. Azóta ha valaki kér akkor elviszem enni, vagy veszek neki ételt, tejet, vagy ruhát, de pénzt nem adok. Az igazi hajléktalan nem jut el oda, hogy kéregessen. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: _zizike_ (Ideje: 05-05-2005 @ 10:35 pm)
Comment: Igen, talán igazad van Angyallány abban, hogy az igazi hajléktalan nem kéreget. Én is hallottam már a "bér-koldusokról", szörnyű! Aki igazán bajban van, talán még szóra is nehezen nyitja a száját, csak már mikor minden kötél szakad. ---Ágikám köszönöm, amit leírtál. Igen, én sem szivesen írtam le, amit, de hát ... Azért az nagyon jó, hogy a jókedélyed nem bírta elvenni az élet! :)) |
|
|
|
|
|
