Szijjjja kedves naplóm...

Esküszöm egyre jöbban érdekel az irodalom, általános iskolában a drága tanárnöm nagyon megutáltatta velem a történelmet is és az irodalmat is. Középiskolában aztán végül is abból éltem amit az általánosban belém 'vertek' mert a középiskolában aztán tényleg nem tanítottak számomra semmi újat. Az irodalom tanár nevezzük L.K.nak a következöt tette minden irodalom óránkon:

Mivel szakács leszek lassan kb. 1hónap mulva, igy mindenki el tudja képzelni milyen az osztályom, egy szakmunkás osztályt nem nagyon érdekli az irodalom, dehát a tanárnak mégis az lenne a dolga hogy megpróbálja megszeretetni velünk. Hát nem??? Na hát ö bejött az órára, sanda pillantást vetett az osztályra, majd szétnézett az osztályban. Ha talált vmit ami megfogta a fantáziáját akkor örültnk hogy nem már megin a nagypapája háborús höstetteiröl lesz szó. Vegyük az eggyik esetet amikor talált vmi érdekeset a teremben, fennt volt a falon a gyerekkori képeink tablója. Elmagyarázta nekünk milyen válogatott kinzásokkal lassu tüzön kellett volna elégetni minket még akkor mikor a fényképek készültek. Gondoltam is magamban hogy ez elmebeteg. A dolgozatok is arról szóltak, a két év alatt amikor tanított minket, hogy feladta az Alföld elemzéset, kiment a teremböl 10 percre és azt csináltunk amit akartunk.Az  elsö évben még talán tanított minket valamire, de amit tanított azt is rosszul, amikor vmi rosszat mondott én kijavítottam, ez nam tetszett neki és elsö év végén 2.2re megbuktatott.Én tényleg nem tehettem róla hogy hülyeséget beszélt.Másodikban miután a pótvizsgán ledumáltam a vizsga elnököt (ez is egy érdekes történet) a lábáról, rá jött L.K. tanár úr arra hogy tudok olvasni és szertek is, azután már hagyta hogy elmondjam a véleményem, söt még ö hozott nekem könyveket és könyvcímeket amiket ö úgy gondolt hogy érdekel.És lám az idö megszápíti a dolgokat és azóta mint haver tekintek rá...