Hát mindig is tudtam hogy az hogy minden reggel vonatozom nem egy kellemes dolog, söt mindenki aki mondjuk BKV-vel utazik, ugy gondolja hogy milyen jó mert még aludni meg tanulni is lehet. Hát ez nem igy van, amint ezt a mai példám is bizonyítja. Nagyon jó könyvet szereztem, amire már az állomáson álva vágyakoztam...Arra gondoltam milyen jó lesz felülni a vonatra és a könyvbe merülve utazni...

Hát ez nem igy történt, felléptem a vonatra, egy majdnem teljesen üres kocsiba, huh gondoltam itt nyugiba lehetek.. Leültem, kicsit bámultam az ablakon, majd egyszer csak felijedtem merengésemböl, valaki megszólított: -Bocsánat szabad a hely. - szólitott egy kedves örecske néni. Mondtam persze. Majd ezzel a lendülettel belemerültem a könyvembe, illetve merültem volna, ha a drága néni nem kezdett volna turkálni csörögni  a táskájában. Majd elövett egy kis könyvecskét, amire az volt irva hogy Hozsanna. Nem vagyok egy vallásos ember de tudtam mi az, ekkor elökerült egy rózsafüzér is. A náni pedig elkezdett motyogni, nem értettem mit mond, de idegesítö volt.. Kb. 4megálló után leszállt, de közben ugye szálltak fel az emberek sorra, már nem sok hely volt a kocsiban, ekkor jött egy kis család, az alkoholista apu, (enyhén büzlött csak) anyuci, képzeljenek el egy elég nagy hangu nöt (konkrétan szerintem az egész kocsi hallotta  a beszélgetésüket), na és a két gyermek, két kislány, leültek. Velem szemben a két kislány a cumiáért sipitozott, mikor az megkapták, rám is öntötték a teát, én ekkor még jóhiszemüen feltételeztem azt hogy véletlen volt, az eggyik kislány az annya ölébe kéretszkedett, persze ott sem tudott megnyugodni igy kb. a huszperc alatt amit eggyütt töltöttünk kétszer fejberügott, a combomat már nbem éreztem, és ráadásul a másik kis rosszcont aki velem még mindig szembe ült, ö elöröl ostromolt. Na végre egyedül maradtam. Hál isnennek. Ültem tovább végre elkezdtem volna olvasni, ami ismételten nem sikerült. Jött egy roma asszony leült, a kb. 13 gyerekekkel. A legkissebb csemetéjét elövéve, és hozzá a mellét is elkezdett szoptatni, na hát azt látniuk kellett volna... Abban a pillanatban , fogtam kabátom, tásám, felkaptam mindenem és rohantam kifelé,friss levegöre.... Majd leszálltam, kissé megkönnyebbölve...

Hogy túléltem.........