Az a helyzet hogy mostanában nagyon nem vagyok megelégedve magammal. A háziasszonyok szégyene vagyok,ezen nincs mit szépíteni.Pedig , tényleg akarom, és csinálom is ,ezzel nincs is gond.....de mégsem megy. Itt van rögtön a főzés. Gyakorlom idestova 12 éve , de az eredmény lehangoló .Nem azt mondom hogy ehetetlent főzök , de míg másnak könnyedén megy mindez, nekem szenvedés , ráadásul valahogy nem is érzem hogy mit csinálok,csak pakolom bele a hozzávalókat.....Anyukám és a Nagymamám is hihetelenül finom ételeket készít(ett),én meg.....Előző életemben vagy férfi , vagy jómódú asszony lehettem , de az biztos hogy fakanállal nem volt túl sok dolgom. Milyen nagymama lesz így belőlem??? Lehet hogy inkább étterembe viszem majd az unokákat ,nehogy visszafejlődjenek míg nálam vannak .
Egyszer gondoltam egy "merészet", és nekiláttam piskótát sütni. A végeredmény.....csavarhúzó és kalapács kellett hozzá hogy kiszedjem a tepsiből....Szerencsére a családom tolerálja eme fogyatékosságomat....de ez nem nagyon vígasztal. Én miért nem tudom megtanulni? Mondanom sem kell, szülinapra , névnapra, és egyéb alkalmakra mindig szakácskönyvvel lepnek meg szeretteim, hátha egyszer megtörik a jég.....
Ez az egész főzős probléma azért jutott eszembe, mert a lányom be akar nevezni az iskolában megrendezésre kerülő főzőversenyre......Mondtam is neki, hogy az ötlet jó, de szerintem nem kellene nyílvánosan leégnem...Ő megvígasztalt:-Majd csinálsz tojásrántottát , azt nem lehet elszúrni.....Nem vettem el a kedvét azzal hogy bizony volt már rá példa hogy a kukában kötött ki a "remekművem".
Nos , azért nem kell aggódni, nem éhezünk....