Amikor vasárnap reggelenként leszaladok a kutyával, a lépcsőház nagyon csendes. A lakások, és gazdáik még alszanak, vagy éppen most ébredeznek. Ételszagok sincsenek. Azok, úgy tíz óra magasságában jelennek meg, minden emeleten más-más illat, aztán egybefolynak és megalkotják a nagy, közös Vasárnapi Lépcsőház Szagot, ami szerintem mindenhol jellegzetes és megtalálható.
Mondom, nagy a csend még ilyenkor, csak egyedül az első emelet, háromban szól a rádió. Megismerem a jellegzetes szignált: Vasárnapi Újság. (Orbán Viktor kedvenc rádióműsora) Az itt lakók (középkorú házaspár) az egyetlenegyek a házban, akiknek nem köszönök.
Amikor Bundás hozzánk került, a férfi (egy nagydarab tahó) azt találta mondani, hogy fel fogja rúgni. És majdnem bele is rúgott, a szemem láttára! Ekkor annyira pipa lettem, hogy lementem… de ezt most nem részletezem, elég, ha annyit mondok, majdnem ki kellett próbálnom életemben először, a kungfu tudományomat. Szerencsére, még ezek után is megőriztem önuralmamat, sőt néhány ravasz elhajlásom (meg akart ütni a botor) következtében, majdnem orra esett.
Most nem akarnék egy olyan direkt párhuzamot vonni, hogy aki a kutyákat nem szereti az Vasárnapi Újságot hallgat (demagógia volna), de azért én valahogy jellemzőnek vélem ebben az esetben.
Valamikor régen, amikor a munkahelyemen nem volt Tv, csak rádió néha, véletlenül én is belehallgattam ebbe a műsorba. Mitnemondjak. Ha valaki meg akarja tanulni a gyűlölködést, a részlehajlást, és hogy mi fán terem rasszizmus, a nacionalizmus és egyéb ilyen nyalánkságok, csak ezt a műsort hallgassa.
(A vasárnap reggelről viszont eszembe jutott, amikor még nem volt Vasárnapi Újság, de volt helyette vasárnap reggeli mise. És eszembe jutottak azok a reggelek, amikor a szombat esti hölggyel a vasárnap reggeli ágya a Te Deum orgonahangjára kezdett el vitustáncot járni. Azok voltak ám a szép idők!)
Persze a Vasárnapi Újságot nem büntette az ORTT harminc napos szilenciummal, mint a Tilos rádiót, legfeljebb öt percre. Ó, jótékony csend!
A megsértett kissebségek nem vonultak a Magyar Rádió elé tüntetni, és zászlót égetni. Inkább hallgatták a csendet. Én mondom: csendet hallgatni a legjobb dolog a világon!
Más.
A zászlóégetésről. A fiatalember, a bíróság előtt avval védekezett, hogy valaki egy bódító cukorkát adott neki, és ezért nem tudta mit cselekszik. És egyébként is, aljas provokáció!!!
El tudom képzelni a jelenetet:
Szereplők: 1. : Jóravaló (jóarcú) a Református Egyetemen éppen most diplomázott, anya és nemzet párti fiatalember. 2. : Cukros bácsinak öltözött MOSZAD ügynök. Helyszín: Tömeg. Idő: szemerkél.
Jelenet:
2. : Pszt. Figyúzz! Haver, van jó cukorkám, nem kérsz?
1. : Mi hatás?
2. : Most kísérleteztük ki a tel-avivi laborunkban. Zászlóégethetnéked lesz tőle. Főleg izraeli zászlóégethetnéked. Ne rinyálj! Mozgáskoordináció zavart nem okoz. Sőt. A jobb karodat előre lendíti 45’-ban a vízszinteshez képest, persze kinyújtva, mereven.
1. : Más?
2. : Gyalázkodás verbálisan. De ezt később letagadhatod.
1. : Jó. Adni. Tünés.
