Úgy vagyok az előző bejegyzésben szereplő cikkel, mint a rossz szokásaimmal. Nem tudok szabadulni tőle. A cikk végét idemásolnám, csak azért, hogy ne kelljen annyit kattintgatni.

"Egy felmérés szerint a társadalom nagy része az ilyen jellegű foglalkoztatást nem tekinti feketemunkának. Mindenki magánembernek tekinti magát a tranzakcióban, tehát nem tartják szabálysértésnek. Ugyanakkor a hatóságnak nehezen tudják elhatárolni az ilyen jellegű foglalkoztatást a családi, baráti segítségtől - ez megnehezíti a bizonyítást. A lakosság valamivel kevesebb mint fele segített rokonának például lakásépítésben. Az ellenszolgáltatás nélkül a háztartásokban elvégzett munka értéke fejenként 75 992 forint évente."

A harmadik mondatban gondolom a "hatóságnak" az hatóság, vagy hatóságok akar lenni, de ez most elég másodrendű dolog. Annál is inkább, mert ettől kezdve roppantul sajnálom őket. Szegények bizonyítanának (legfőképpen azt, hogy valóban szükség van erre a mukára), ám nehéz a dolguk, hiszen a delikvensek sunyi módon baráti segítségnek nevezik a fekete munkát. Ha ezt összevetjük az utolsó mondattal is, máris látszik, hogy itt mekkora összegekről van szó! Persze mondhatnánk, hogy a kis pénz is pénz ... Na igen. Pláne, ha ez a kis pénz ráadásul még a kisemberek pénze is! Nekik ugyanis óriási, és akkor már valóban meg kell vámolni.

Na de nem örjöngök tovább. Nézzük a dolog praktikusabb oldalát. Emlékeztetőül: az illegális háztartási munkáról van szó, úgymint be nem jelentett sofőr, kertész, stb. (Apropó, illegális! Ha suttyomban elmosogatok, az fekete munka? A nejemnek biztos az, pláne ha hozom a szokásos formámat, de tényleg az?)

Mint említettem, a szegény hatóság rákényszerül arra, hogy csupán a feljelentések alapján szerezzen tudomást az illegális háztartási munkáról. A büntetésekből befolyt összeg tehát várhatóan meglehetősen tetemes lesz. Vajon mire fogják költeni? Első lépésben szinte biztos, hogy megalakítják a Fekete Háztartási Munka Ellenes Minisztériumot, a teljes kiszolgáló személyzettel együtt. Ami ugyebár munkahelyteremtő, s mint ilyen, roppant üdvözlendő dolog. Nyilván meg kell alapítani a rohambrigádot is, amelynek feladata a feljelentés beérkeztétől számított igen-igen rövid idő alatt a helyszínre érve leleplezni, hogy ne legyen idő a bizonyítékok eltüntetésére. Ehhez gépjárművek kellenek, mindenféle műszaki eszközök a koordinációhoz, stb. Természetesen idővel saját épületbe is kell költözni, mert a titkos anyagok kezelése csak így oldható meg száz százalékos biztonsággal. Márpedig titkos anyagok lesznek, az biztos, mert a leleplezett, illegális munkást foglalkoztató egyedek között szép számmal fordulhatnak elő egyenlőbbek, esetleg mentelmi joggal rendelkezők is. Külön alapot kell létrehozni arra is, hogy a különösen nagy értékre elkövetett illegális munkaadókat leleplezők megkaphassák méltó jutalmukat. Mert azt azt hiszem nem kell külön bizonygatni, hogy igenis különbséget kell tenni pl. Kovács 42 Edömér (aki egy hajléktalant bízott meg kertjének összegereblyézésével) és Dr. Nagytudású Felsőci Ottokár képviselő, bizottsági tag, minisztériumi tanácsos (aki 32 hálószobás oltványi kastélyának napi takarítására, főzésre, karbantartásra alkalmaz illegális bevándorlókat) leleplezői között. Előbbi káros tevékenységének feltárása társadalmilag nyilván értékesebb, már az elkövetők jóval nagyobb száma miatt is, mint az utóbbié. A kitűzött vérdíjat is nyilván ennek megfelelően kell kalkulálni. Aztán létre kell hozni majd egy belső ellenörző brigádot is, akiknek többrétű feladatuk lesz. Előszőr is, meg kell vizsgálni majd a feljelentőt is, nem konkurencia harc áll-e a háttérben? Aztán ellenőrízni kell majd a rohambrigád tagjait is, mert tekintettel a bűntény súlyára, fel kell készülni az esetleges vesztegetési kisérletek veszélyére is. És hát természetesen a propaganda költségeket is fedezni kell majd valamiből, mert azt azért már tényleg elég snassz lenne a társadalombiztosításból lecsípni.

Mint látjuk, a befolyt összegnek ezer helye van. E káros jelenség ellen tehát érdemes küzdeni.

Egy dolog azért megintcsak gondolkodásra késztet.
Még mindig az utolsó mondat motoszkál bennem.

Azt hiszem, nemcsak a nejem az, aki teljes joggal kérheti ki magának azt a becsült összeget ...