Mögöttem a város. Nem tudom még hova megyek. A tegnap elmúlt. Azt mondják, hogy aki maga sem tudja merre halad élete ösvényén, elveszett ember. Én tudom: előre haladok. Előre bizony. Igaz, gyakran hátranézek. Hátra és hátrább.
Van egy lány. Hosszú fekete a haja és acélszínűek a szemei. Rám mosolyog.
- Hiába mész bármerre, mindig rádlelek ha kedvem tartja. Mindig. Te pedig szívesen látsz majd és mindenben a szolgálatomra leszel. Jegyezd meg: Azt teszek veled, amit csak akarok. (Jim Morrison-szindróma).
Semmit nem válaszolok neki. Megyek tovább. Egyenesen előre...
Jé! Ott van Faludy György! Épp arról beszél, hogy azért nem húz zoknit 30 éve, mert egy egyetemi előadás után Einstein felvilágosította, hogy a zokni éle belevág az ember lábába és az fáj. Aham. Szegény Faludy György! Hányszor belebüdösödhetett, beleizzadhatott a lába a cipőjébe! Elképzelni is nehéz, ha már 95 éves. Bizony! 95. Kortársa József Attilának és gyerek volt Ady idején. Sőt a Haláltánc ballada (amit "Villon-nal írt") is hátborzongatóan szép. Most már azt is tudom, hogy rendszeresen szokott fésülködni. Jó ez a riporter. Egész értelmes kérdéseket fogalmaz meg.
Körülöttem könyvessátrak. Tele mindenféle könyvvel. Szépirodalom (G.G.Marquez, Kosztolányiné, Merle, Wass Albert, Kundera, Steinbach stb), gasztronómia (Stahl Jucus), lexikonok, szakkönyvek, ponyvák. Valóságos paradicsom számomra. Érzem, hogy úszik a lelkem közöttük. Viszonylag gyorsan úszik, mert másokkal ellentétben én laza 10 perc alatt végigböngészek vagy 15 sátrat. Lehet, hogy felületes vagyok. Bár az is lehet, hogy sok a gyom ebben a kis könyvkertben. Már alkonyodik és Gerendás Péter (Faludy után szabadon) a színpadról épp rendreutasít egy becsípett lányt, aki táncolni merészel az ő zenéje alatt. Mert, hogy közben Gerendás művészúr koncertbe kezdett. A toronyóra pontban nyolckor (vagy félnyolckor?) besegít. Sebaj. Még így is élvezem. Jah! Majd elfelejtettem! A Tanár Úr is ott ül a nézők között. De jó! Jól esik látni....
...Hiába. Buta vagyok és műveletlen. Ez nap mint nap tudatosul bennem. Főként akkor, ha meglátok valami kortárs színdarabot, vagy festményt vagy szobrot. Most épp látványszínházat nézek. Már sötét van. Kezemben sör. Mellettem Jucusék. Ők szerelmesek, én nem vagyok az. Ez a különbség köztem és Jucusék között. Egyébként ők is ugyanúgy emberek. Jó a zene, illetve inkább effekteknek nevezném. Hatásos. A táncosok is igen hajlékonyak. Mégsem áll össze a kép...pff...
- Jövök, hogy újra az enyém lehess. -mondja az ismét felbukkanó acélszemű.- már nem "úgy" értem. Azt még megfontolom. Attóll függ, mennyire leszel hozzám kedves.
Nem válaszolok most sem. Sétáljon csak bele a csapdába. Félmosoly.
...Ez már a harmadik söröm. Korsó. Nem volt szalon ezért pilsnert kértem. 320 egy korsó. Mint pesten. Nem számít.
Fáradt vagyok. A Jam felé sétálok haza és cigarettázom. Egyre halványabb a lány képe. Szegény ha ezt tudná... Majd rájön.
Ő is csak egy boszorkány a sok közül....
De most máglyára kerül! |
