Nem hittem volna, hogy vénségemre egyszer eljön a pillanat, amikor elérzékenyülök. Na nem kishitűségből, hanem mert szent meggyőződésem, hogy alapból vagyok egy rém cinikus alak. Tegnap mégis eljött a pillanat, amikor örültem, hogy egyedül vagyok, és senki sem látja, amint könnycseppeket törölgetek szemem sarkából.

És hát igen. Igenis, most dicskedni fogok. Ha mással nem is, de valamivel csak hozzájárultam egy ember sikeréhez. Nem is akárkiéhez, a lányoméhoz!!!

Nem folytattam oknyomozást, történelmi előtanulmányokat a témában, elfogadtam, és alkalmazom a jól bevált módszert: ha valakinek szerencsét kívánnak, azt általában úgy teszik, hogy egy kalappal kívánnak neki, és nem akármiből. Minél inkább, annál nagyobb kalappal. Aztán léteznek ennek ragozott, fokozott formái, melyekben már szóba kerül Kína, Ázsia, Eurázsia, mi több, az EGÉSZ VILÁG egész évi termése.

Nos, a tegnapi nap nagy nap volt pici leányom életében. Tudtam, hogy mindent megtett a siker érdekében, elfogultság nélkül állíthatom, hogy a szerencsének már csak igen-igen kis szerepe juthatott, az illendőség mégis úgy kívánta, hogy elővegyem e régi-régi jó szokást. (Előre is elnézést a kissé keményebb szavakért, de az vesse rám az első követ, aki ...)

Reggeli SMS váltás leányommal (2005. júni 14):

"Ha azt írom: 'szart Neked', az jó?:-)))"
"Szart! :-)))"
"Neked semmi sem jó???"
"Itt szarozol velem 2 órával az államvizsga előtt. Szerinted???:-)))"
"Jó, akkor nem szarozok! Lépj bele egyedül!!! :-)))"

Na erre jött a telefon:
- Képes lennél szarban hagyni???
- Tudod mit??? Ha már beleléptél,maradj is benne!!!
- Ja! Nyakig, mi??? És mindezt az apámtól, pont az államvizsga előtt ...
- Még egy ilyen, és még bele is löklek!
- Kösz! De hát mit is várhat egy gyermek az apjától ... 

Aztán délben jött a következő telefon.

És én azóta legszívesebben keblemre ölelném az egész világot!