Azt hiszem, nemhiába iratkoztam be túl a harmincon a tanfolyamra. Rengeteget tanultam, főként nem is a tananyagból, inkább az ott átélt élményekből. És megismertem a Tanárt. Nem gondoltam, hogy ilyen is van.

Voltak nekem jó és rossz tanáraim egyaránt. De ez az ember egyesít magában mindent, amit egy tanártól vár az ember. Már az első órát azzal kezdte, hogy meg akart minket ismerni. Beszélni kellett magunkról, felsorolni az általunk fontosnak tartott értékeket, és ő mindenki felé egyforma érdeklődéssel fordult. Már maga a megjelenése is olyan, hogy látszik rajta, teljesen, mindenki felé nyitott személyiség.

Mi is aktívan részt vehetünk az órában. Ha húzzuk is az időt a saját történeteinkkel, mindenkit végighallgat, mindenkire van ideje, és aztán megjegyzést fűz a hallottakhoz. Sokat hangsúlyozza, hogy egy tanár is tanulhat a diákjaitól. Nem sürget, nem darálja végig az anyagot. Szívesen elbeszélget mindenkivel és a saját példáján keresztül vigasztal is akár.

Egy ilyen személyiség érdekesebbé teszi a tantárgyát is, ez a fajta hozzáállás segíti a diákot abban, hogy többet foglalkozzon a tárgy elsajátításával, mert motiválja ebben.