Furcsa hogy bármikor belépek a nevem itt van, pedig többnyire nem kéne hogy itt legyen, hiszen rendesen kilépek ha végeztem itt....

Fáradt vagyok akárhonnan nézzem is a dolgokat és ez nem minden tekintetben jó.
Fárasztó és lehangoló néha hogy nem ereszthetek le, valahogy elvárják hogy folyamatosan optimista legyek ,és egy percre se adjam fel.Na, ezért szoktam itt nyafogni egy kicsit(nagyon) ,hogy utánna folytatni tudjam a tartóoszlop szerepét.Néha jól esik sajnáltatni magam ,de nem célom hogy sajnáljanak ,megoldást úgyis nekem kell találni .
Egy évvel ezelőtt még menekültem volna az egész életemtől,(nem magától az élettől)de mostanra valahogy átértékelődtek a dolgok. Megegyeztem(még nem teljesen) magammal , lemondok bizonyos dolgokról ,már csak azért is ,mert nem hiszek már bennük ,és így semmi értelme nem lenne.
Persze nem tudhatom mi vár még rám, ezért is nem kötök szent fogadalmakat,de azért nem árt meghatározni az irányt ,csak hogy tudjam merre akarok haladni. Vagy inkább sodródni? Igen, jobb szó ez erre ,sodródni.... Egyébként jellemző rám hogy hagyom megtörténni a dolgokat , bár határozott vagyok ,de néha jólesik ráfeküdni az élet hátára, vigyen amerre akar.....Ez elég dilis gondolat,vagy inkább felelőtlen?
Már észrevettem hogy ha valaminek ott a helye,azt hiába próbálom kituszkolni,valahogy mindig visszakúszik az életembe,de ha nem oda való, akkor hiába kaparok ,hiába kapaszkodok ,úgyis kifolyik a kezem közül....ezért inkább rábízom az egészet a jó sorsra .
Ma felugrik hozzám pár gyerekkori barátom vidékről,itt lesz Ő is, a tilos szerelem.....