Van egy régi vicc, miszerint hogyan lehet a legegyszerűbben nyulat fogni? Be kell ülni egy bokorba, és utánozni a répa hangját. Ezt a viccet éppen abszurditása miatt egész jónak tartottam. Aztán gyermeki (vagy szülői???) túlkapásból kifolyólag egyszercsak lett egy kutyánk. Nagyon aranyos, rendes kis dög. Viszont érdekes módon, él-hal a sárgarépáért! Semmiféle konyhai zajra nem reagál, de amint répapucolásba, neadjisten -szeletelésbe fogunk, rögtön ott terem, bárhol is volt előtte. És csak úgy sugárzik belőle a sóvárgás.
Lehet, hogy a répának mégiscsak van hangja?
Ki kell helyeznünk a konyhánkat egy bokorba! Hátha ...
Imádom a nyúlpaprikást!