"Abszurd-is-meg-nem-is" szöszök

A váza és én
Üres vagyok és szép, mint ez a váza. Már-már versengünk... Egyetlen előnyöm vele szemben, hogy a belém öntött, poshadó vizet bármikor kiköphetem. És ez is valami, nem..?

A banda és én
Szeretem a bandát, és ők is szeretnek engem, habár – és ezt nem győzöm hangsúlyozni – sótlan alak vagyok. Talán sótlanságom az oka annak is, hogy nem főhetek akármilyen levesben...

A tojás és én
Sok tojást eszek, már csak az E-vitamin miatt is, hisz köztudott az E-vitamin szerepe a... hopp, elfelejtettem, miben..!
Nos, azt viszont sohasem tapasztaltam, hogy valamelyik tojás belőlem falatozott volna, pedig az én szerepem is nagy... de hogy miben, azt a tojások persze nem tudják... S hogy őszinte legyek, magam is elfelejtettem már... Ezért hagyj békén, kívánj jó étvágyat: zabálok tovább.

A kutyák és én
Teliholdkor kiülök a teraszra és vonítok. Máskor meg fogaimmal szorítom apró örömeimet, kiloholok a kertbe és elásom őket. Vajon feledékenységemnek, vagy romló szimatomnak tulajdonítható, hogy még egyet sem sikerült újra megtalálnom és kikaparnom..?