Szapphó: HOLTAN MAJD FEKÜSZÖL...
(Ford.: Devecseri Gábor)
Holtan majd feküszöl, senkise fog
visszatekinteni
emlékedre, ki sem vágyakozik
rád, ki a múzsai
rózsákat sose bírtad, de amott
lent, Aidész lakán
holt árnyak raja közt kósza kis árny,
erre meg arra szállsz.
Franz Kafka Felice B.-nek írt leveléből:
"Nekem több szeretet kell, mint amennyit megérdemlek."
Mircea Eliade: Vallási eszmék és hiedelmek története I.
"Ne feledjük, a sámánt az különbözteti meg a lelki betegtől, hogy sikerül meggyógyulnia, és végül erősebb és alkotóképesebb személyiséggel rendelkezik, mint a közösség többi tagja."
DHAMMAPADA - AZ ERÉNY ÚTJA
Virágok, 49. VERS
Mint a méh, mely összegyűjti a nektárt a virágról,
és távozik anélkül, hogy ártana a virágnak,
s elváltoztatná annak színét vagy illatát,
úgy éljen a bölcs ezen a Földön!
A balga, 69. és 71. vers
Amíg a bűnös cselekedet nem hozza meg gyümölcsét,
az ostoba azt hiszi, a bűn olyan, mint a méz;
de mihelyt gyümölcsöt hoz, szenvedés sújtja az ostobát.
A bűnös cselekedet - mint a frissen mert tej -
nem romlik meg rögtön, hanem szunnyad,
akár a hamuval borított parázs, és úgy követi az ostobát.
Szent, 91. vers
Semmi nincs, mi visszahúzza,
az emlékháló szétszakad;
száll magasba tó hattyúja,
és mindent, mindent hátrahagy.
Bűn, 121-122. vers
Senki ne becsülje le a bűnt, mondván:
"Ó, nekem a közelembe se férkőzhet!"
A vizeskanna akkor is megtelik,
ha csak cseppenként hull bele a víz.
Az ostoba éppígy megtelik bűnnel,
mégha cseppenként gyűlik is össze.
Senki ne becsülje le a jót, mondván:
"Ó, nekem a közelembe se férkőzhet!"
A vizeskanna akkor is megtelik,
ha csak cseppenként hull bele a víz.
A bölcs éppígy megtelik a jóval,
mégha csak cseppenként gyűlik is össze.
Katha Upanisad
Miről hallani kell, a többi nem tudja,
és nem mind érti, ki hallgatja azt.
Csoda, ha tanítják, derék, ki megérti,
csoda, ha megértik, derék, ki tanítja.
***
Ami itt van, az van ott is, mert az csak ennek a mása.
Ki megkülönböztet, az halálból bukik újabb halálba.
Nem létezik semmilyen különbség - mert Ő így csinálta.
Ki megkülönböztet, az halálból bukik újabb halálba.
Hamvas Béla: Anthologia Humana - Assziszi Szent Ferenc legendái
- Prédikálni megyünk Assziszibe - szólította Ferenc egy ízben a hallgatag Rufinusz testvért. Elindultak. Csöndesen, nem nézve se jobbra, se balra, ballagtak végig a városon. Már maguk mögött hagyták sorra a templomokat, mikor Rufinusz megszólalt:
- Azt mondtad, atyám, prédikálni fogunk.
- Mi mást cselekedtünk? - válaszolta Ferenc. Azzal sarkon fordultak, és hazatértek. "Egész testéből nyelvet csinált" - jegyezte föl később szent Ferenc első életrajzírója, Celanói Tamás testvér.
Celanói Tamás: Szent Ferenc második életrajza
(...) Visszatérő útjukban a testvér ezzel a kérdéssel fordult a boldogságos Ferenchez: "Atyám, mit tartasz magadról?" Mire ő így felelt: "Azt tartom, hogy én vagyok a legnagyobb bűnös, mert ha más bűnöst ennyi irgalomal halmozott volna el Isten, már tízszer szentebb volna nálam.
Füst Milán: Ez mind én voltam egykor
Egy ház már az alatt is pusztulni kezd, mialatt felépítik. S az építésnek mennyi akadálya, nehézsége van s íme: pusztulásának semmi. A pusztulási tendencia tehát sokkal nagyobb itt, mint a teremtésé. s én akkor lennék optimista, ha egyetlen ágyúlövéssel egy házat fel is lehetne építeni, vagy egy gyereket felnevelni.
Cshándógja-upanisad (VI/I, 3-4)
- De kitanultad-e vajon azt a tanítást, ami által a hallhatatlan hallható, a gondolhatatlan gondolható, a megismerhetetlen megismerhető?
- Uram, hogyan érteném ezt a tanítást? - kérdezte a fiú.
- Úgy, kedvesem, ahogyan egy agyaggöröngy által minden agyagtárgy megismerhető, mert a sokféle formák csak szavak, a megnevezéstől függenek, valójában agyag az csupán.
Hamvas Béla: A rántottleves (a Patmosz I.-ből)
(...) Mindenesetre van asszony, elég ritka, aki annak, hogy mit főz, teljes tudatában van; az ilyen asszony rántottlevesében a földanya íze határozottan felismerhető. Ilyesmit meleg szív nélkül készíteni nem lehet.
***
(...) A nemes és valódi kenyeret már csaknem elvesztettük. Alig van ennél nagyobb hiány, s ezért ennél mélyebb fájdalom. A rántottleves olyan egyszerű és szerény, hogy azt hamisítani még senkinek sem jutott eszébe... Talán azért is, mert olyan olcsó, és nem érdemes. Helyzetünk mindenesetre nem reménytelen; van még Bach-zenénk és Palazzo Pittink, van Velázquezünk és Hölderlinünk, a normalitás még nem tűnt el teljesen, amíg van rántott levesünk, krumplink és főtt rizsünk.
(Folyt. köv.)
|
