Fűtésfelújítás a küszöbön. Kezdés: bármikor, pánikszerűen. Majd, ha a szerelők, a kéményesek, és egyéb szakik úgy döntenek, eljött az idő. Addig is kéne: dobozolni, pormentesen elraktározni, áthelyezni valahová (ugyan hová, amikor jóformán talpalattnyi szabad helyünk, gombostűnyi üres rakodófelületünk sincs?) mindent, ami a pincében a kazán közelében, a lakásban a csövek és a radiátorok közelében, a padláson a kiegyenlítő tartály közelében tartózkodik. Hát ilyenekből jó sok van. Pl. az internet-rendszerünk. A pincében éppenséggel a kazán közelében trónol az egyik szerver, a másik a padláson tartózkodik a kiegyenlítő tartály mellett, az itthoni belső hálózat vezetékei pedig, amik a pincében és a padláson lévő két szervergép, és a minden szobában fellelhető munkaállomások közötti kapcsolatot biztosítják, hát ők kérem szépen, a fűtéscsövekhez erősítve szorgos pókként szövik be az egész házat. És akkor még nem említettem magukat a gépeket, a polcokat, szekrényeket, amik mellett, között, mögött, felett, alatt és keresztül futnak a leszerelésre váró csövek és radiátorok.
Aztán, ha mindez végre elkezdődik, megszűnik a melegvízszolgáltatásunk is, mert ahol most a fürdőszobai boyler van, ott lesz a cirkó, mert máshol nem lehet. Vagyis boyler le, melegvíz... majd, ha fent lesz a cirkó, és a gázművek is engedélyt ad a használatbavételére.
Várható még a falak és a mennyezet szitává lyuggatása a kivezető-kéménycső, és egyéb szellőző nyílások megteremtése miatt, valamint majd egyszer, mindezek végeztével festés, mázolás, parkettacsiszolás, nagytakarítás.
Marci úgy döntött, ezt nem bírja ki itthon teljes megbolondulás nélkül, ezért inkább megint nyakábaszedi a világot. Holnap indul. Uticél: Svájc, Franciaország, Spanyolország, Portugália (az esetleg nem), Marokkó - a sivatag és az Atlasz hegység.
Poggyász: 1 db. hátizsák. Valamelyik nap meglérdeztem tőle: - Szállás? - Erre elővett egy cigarettás doboznál alig valamivel nagyobbacska csomagot. - Itt van a szállás! - Miiii eeeez? - néztem döbbenten a kezében lévő picinyke motyóra - FÜGGŐÁGY! - mondta gyermekem boldog vigyorral. No comment.
Igaz, a hálózsákot, és a sátrat is odakészítette, de még nem biztos benne, hogy el is viszi.
Azért szép az élet, nem? |
