| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: BLOG, Napló! |
|
|
|
|
Angyalok emlékiratai 3. Ideje:: 07-24-2005 @ 09:23 am |
|
|
|
|
Elindultam a lift felé, hogy felmenjek az intenzívre. Ott álltam, és képtelen voltam megnyomni a gombot. Csak néztem, és a könnyeimmel küszködtem. Ilyen korábban nem történt velem, pedig sok életet mentettem meg. Most azonban más volt, ilyet még nem láttam korábban. Most valami mással küzdöttem, mint amire felkészítettek. A kardomat már a szállodai szobában ellenőriztem. Itt az idő.
Kinyújtottam a kezem, hogy elérjem a végzet gombját, de valaki megelőzött: egy idős asszony. Nagyon lassan végignéztem a kezén, és a szemein megakadt a tekintetem.
Ő is a könnyeivel küszködött. MEGÉRTETTEM! Annak a nőnek az anyja, akinek az életéért nemrég még küzdöttek az orvosok, de nem tudták megmenteni… Annak a férfinak az anyósa, aki már akkor meghalt, mikor a kamion feltolta az autójukat egy ház falára… Annak a kislánynak a nagymamája, akinek a jövőjéért pár perc múlva ádáz csatát fogok vívni…
Szegény, még nem tudja, hogy mi történt velük. Nem mondtak neki mást, csak azt, hogy autóbalesetet szenvedtek a szerettei, és ide hozták őket. Nézem a szemeit, és látom bennük a reményt, azt a reményt, amikor valaki mindent odaadna azért, hogy ne történjen baj. Tudom, hogy ez az idős asszony egy óra múlva cserélne a lányával, és keserves sírás közben felnéz az égre, és azt fogja kérdezni: „miért?!” Ez a gondolat útjára indítja bennem a fájdalmat, és valami megmagyarázhatatlan érzés kerít hatalmába. Bosszú! Az a kislány nem kerülhet a másik oldalra! Tovább kell vinnie azt, amit neki kijelöltek. Meg kell mutatnia ennek a remény nélkül reménykedő nőnek, hogy igenis van igazság, és van oka annak, ami történik. Hm…jó lenne, ha tényleg így lenne!
Soha nem voltam ennyire eltökélt, ez már nem a szokásos küzdelem lesz, itt már rólam is szól a dolog. Ha ez nem sikerül, akkor nincs értelme a további tevékenységemnek.
Érzem az ereimben, hogy Ő is megérkezett.
Úgy telt el az idő felfelé menet, hogy észre sem vettem. Kinyílik az ajtó. Kirobbanok rajta, a kardom már a kezemben, szárnyaim szinte súrolják a falakat…
Látom Ő-t, lesújtani készül a gyanútlan gyermekre fénytelen, fekete fegyverével… |
|
|
|
|
Utoljára változtatva 07-24-2005 @ 09:23 am
| Hozzászóló: Anna1955 (Ideje: 07-25-2005 @ 09:21 am)
Comment: Érdekes.... Kicsit borzongtam az olvasása közbem... Elképzeltem, átéltem és nem akarom, hogy veszits. Győzz, jó lenne.... :)))) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: LunaPiena (Ideje: 07-29-2005 @ 07:40 am)
Comment: Jó vagy, Seth :) |
|
|
|
|
|
