Ha már Veva írt az reggeli ijedelméről. én is megosztok egy most történt, hasonló esetet.

Egerből hazaérkezvén gyorsan befészkeltem a számítógép elé. Volt mit írnom... Az este lassan éjszakába hajlott, a külső zajok egyre inkább elhaltak. Csend és félhomály telepedett rám, melyet csupán a légvételeim, a billentyűk kopogása és a monitor derengő fénye szőtt át némi élettel.
A másodpercek nyugodt lassúsággal követték egymást... kivéve egyet... Az ablakfüggöny ugyanis hirtelen, szinte követhetetlen gyorsasággal meglebbent, és ezzel egyidőben, alig néhány lépésre tőlem, egy köpenyes alak suhant el. Egy pillanattal később a közeli konyha ablaka becsapódott. A szédítő léghullám végigsöpört a lakáson, felborzolta a papírhalmokat, majd lassan elenyészett.
Csak arra maradt időm, hogy ösztönömtől vezérelve visszafolytsam a lélegzetem. Érzékeim kiéleződtek, szívem hatalmasat dobbant... aztán minden elcsendesedett.
A huzat lett volna? Nem hiszem. Teljes szélcsend volt odakint. Az érzéseim pedig mást sugalltak. Hirtelen bevillant egy emlék: a kedvesem, aki hasonlót élt át, nem sokkal régebben...

Talán engem is ugyanaz látogatott meg, mint őt...