hely: Nyugati tér, később egy teázó a közelben
idő: 2004. február 15. 17:30 - 22:30
szereplők: Lány és Fiú

   Lány lassan lépdel széles mosollyal az órához... már a zebráról kutatja a teret, ki is lehet vajon a Fiú... ááááááááá, megvan! Lány huncutul kerül egyet az órán, mögüle előbújik...... és majd' elalél: dehisz  a Fiú ezerszer szebb mint a fényképen, ráadásul magas is! (egy pillanatra átfut az agyán: ajajaj! akkor mit is keres ő itt, angyal lélekkel egy csúf kis béka testében... de gyorsan elhessegeti) Zavart vigyorok... suta közeledés, de puszi mégsem... Fiú gyorsan összeszedi a síbotjait, és terelgeti a Lányt a Jókai utca felé... Lány pár szóval felvázolja az aznap vele történteket.

   Megérkeznek a teázóba, fellibbennek az emeletre - egyelőre senki rajtuk kívül (Egyáltalán feljön ide a pincér?? - Igen).. választanak egy szép nagy asztalt és szinte azonnal elvesznek egymás tekintetében... a zavar meg nőttön nő...... így hát be nem áll a szájuk... elmesélik életük összes vicces és/vagy tanulságos történetét... aztán egyszercsak azon veszik észre magukat, hogy megittak 1 l forralt bort (hangulat emelkedik, zavar csökken) ... a második litert kortyolgatva már pikánsabb történetek is előkerülnek, ők nagyokat kacagnak, közben persze le sem veszik a szemüket a másikról... kezük néha veszélyesen közel kerül, de valaki mindig elrántja a döntő pillanat előtt...

   Aztán jön egy siket bácsi  letesz az asztalra édes kis kulcstartókat, meg egy kis kártyát, melyen elmagyarázza, ő nem hall és ezzel keresi betevőjét, 500 pénzért lehet egyet venni... Lánynak nagyon megtetszik egy foltos kis maci... gondolja, megveszi... de Fiú gyorsabb, ő fizet... bácsi nagyon örül, Lány méginkább... bácsi el, lány kicseréli kulcstartóját és vakargatja maci orrát, ami egészen olyan, mintha náthás lenne: Fiú és Lány nagyokat nevetnek ezen.

    Az idő egyre csak száll észrevétlen, már túl vannak 2 l forralt boron... irány a mosdó.. közben felváltva rendelnek (vagyis rendelnének, mert egyik dolog sincs... hát választanak mást)... Nemsokára jön a vérnarancs tea meg rokfort krém piritóssal... de bögrét külön kell kérni, mert úgy gondolta a pincérlány, hogy majd a koszos üvegpohárba töltögetik.... Aztán már fél 10.. Indulni kéne.

    Felöltöznek, fizetnek és elindulnak lassan az Oktogon felé... Mire a megállóba érnek a zavar már szinte tapintható... esetlen megjegyzések a neonreklámokra... villamos jön, ők leülnek egymással szemben, lábuk összeér... de nem fogják meg egymás kezét... (pedig ott van a szemükben, hogy erre vágynak már mióta...) Aztán inkább azon vitatkoznak, most akkor ki hol és mire száll fel és ki kit hova kísér el... Végül Fiú már lekéste a 22:06os buszt a Petőfi hídnál, így hát majd az uccsóval (22:45) megy el a Népligettől... Lány mondja, megvárja vele... Fiú inkább elkiséri Lányt a Határ úthoz és felteszi az éjjeli buszra... Metrón már egészen közel kerülnek... de mégsem történik semmi... aztán jön a busz.. Fiú nagy zavartan megszólal: Hááááááát, akkor túlestünk mégis ezen az előrandin... no, mit szólsz? Lány elpirul... és nem tud mást kinyögni: Nem is tudom, mikor röhögtem ennyit... esetlen gyors puszik a pirulós orcákra... Lány szalad fel a buszra, de még sután megérinti a fiú kezét futtában (vagy lehet, hogy nem is? ki tudja már..) ...lehuppan, fészkelődik.. majd visszanéz. Fiú ott áll és nézi őt.. rámosolyog (látszik, hogy rém zavarban van), integet majd elindul vissza a metróba, mert ha lekési az utolsó buszt is, hogy fog hazajutni Fehérvárra? (bár aludhatna a húgánál is, de akkor meg hajnalok hajnalán kellene Fehérvárra menni  a cuccaiért (szüleihez), és onnan meg Veszprémbe, ahol igaziból lakik)....

   Lány mereng a buszon... hirtelen valami fájó déjà vu érzés fogja el... mintha már ült volna itt ezen a buszon ugyanilyen átszellemült mosollyal az arcán, hazafelé egy teázóból....  aztán mi lett a vége?!? ..... de most nem érdekli semmi! Annyi szomorúság történt már vele az életben, igazán megérdemelne végre egy kis boldogságot... így hát előveszi a mobilját és küld egy smst a Fiúnak, melyben megköszöni a szép estét, a macit és szabadkozik a zavara miatt....

    Végre hazaér, pont a kertkaput nyitja, mikor pittyegés jön a táskájából... Válaszolt!!!! Álmodozva hátrasétál a kertbe, leül a hideg, párna nélküli hintaágyra, nézegeti a csillagokat amíg előkotorja a mobilját... elolvassa az üzenetet: "Zavarban nem csak Te voltál, de ez a szép az egészben!..." Eufória, aztán hirtelen sírva fakad... ő sem tudja, miért... talán a boldogságtól? vagy a hirtelen jött páni félelemtől? talán mindkettőtől....

    Azóta smsek és levelek jönnek-mennek... tegnap este még cseteltek is... de sajnos a Fiú most elutazik egy hétre Ausztriába. Így hát legközelebb csak 24én találkoznak. Jamie Winchester koncertre mennek, aztán meg 28án az Eleven Holdra... Addig is Lány dolgozik a szakdoliján, és azon retteg, nehogy megismétlődjön mindaz, ami az ősszel, hisz akkor is teázni volt egy Ismeretetlen Ismerőssel, miközben épp a szakdolgozatát kellett volna írnia...