irnak eposzoknak beillo oldalakat, annyira el van telve (akinek valaha szivehez nott kutyulija!... vagy kornyezetet rettento respektalt ebje volt valaha)

       Magam reszerol, (egyreszt, nem akarok a szorasbol kimaradni, mivel en is a Full - mint a "mi kutyank" kutyakolyke vagyok) naplomba irom salyat kutyasztorimat.

         Kolyokkoromban - ugy 3-6 evesen - kutyammal a Pufival mindent megosztottam!..  meg a verest  is! amit anyamtol a porolo laposabb felevel fenekemre kaptam.  
         Tanyan laktunk, ket csalad lakott ott, de nekik nem volt gyerekukl s igy egyetlen, gyereket megerto tarsam Pufi volt!..( a vilag legkedvesebb zsemlefoltos, feherbundas, ket fajtanak tiszta kevereke)  s en tobbet voltam a kutyahazban, mint a szobaban!.. ott nem kellet felnem, hogy leverem azt az utalatos uvegvazaat, amiben viz es virag, sose volt!
  Tortent egy napon, hogy Pufi miatt en hitvany arulonak lettem titulalva! merthogy a kutyam husbol volt csinalava (sok husfelet ritkan ettunk akkoriban) es amikor hust - amibe harapni lehet! - kertem a paprikaskrumpli helyett, anyam karjait szettarva mondta: "mondd, kisfiam!?  honnan vegyek hust neked?"..mire en dacbol azt feleltem "vagjuk le a Pufit!"... 
   Lett is ebbol szornyu ( rejtett mosolyu de szinlelten nagyon merges arcot vagott) riadalom es en ekkor lettem a legjobb baratomat elarulo "micsoda kolyok az ilyen!?".. ugyhogy sirva rohantam ki Pufihoz es fejet simogatva mondtam neki: "ugye te tudod, hogy nem komolyan gondoltam!,, csak ugy mondtam de hidd el egyetlen baratom, ha tovabb, akar meg 100 evig parikaskrumplit eszem,, teged akkor sem hagylak tanyeromra kerulni!"
      Pufi, rogton megertette!..jelezte is azzal, haromszor megnyalta arcomat nagy piros nyelvevel es a baratsag szent lett tovabbra is!

... Tartott volna eletem vegeig, azonaban a sors ugyancsak komisz kutya!.. nem baratsagos!  Pufitol elszakitott.. a tanyarol kisvarosba kellet koltoznunk.. oda nem vihettem magammal Pufit!

.. Ha eszembe jut, meg ma is siratom!