Rázva ráz

rázva ráz
holmi lázas kór
csikorgó csontok között
fekszem
menni kellene már tovább
de hisz
alig is lélegzem
lenyeltem
mindent
mi nyelhető
jártam
magam-ásta temető
gazverte vermein
követve
ezüst csiga-nyomot
kötöttem mi köthető
lógtam kötélen
mint bomlott
csomó
lazán
hullakéken
és az idő
ó az idő
rázva rázott akkor is
maradt hát még
épen borda
temetetlen
kutyakoncnak
bokorba vetve
s gyalázatos csokraikkal
hiénák
állnak körül

nevetve