Te ugye, látsz engem?
Ott fenn lakom a kék hegyen,
hol csak a szél a társam.
Messzi-kékben, zöld füvek közt
ott van, amit vártam.
Minden hajnal értem ébred,
harmat mossa arcomat,
kiállok egy rideg szirtre,
ha a világ hívogat.
Ne hívj, világ, jó nekem itt,
nem bánt most már senki -
ha akarsz engem mindörökre,
értem kell ám jönni.
Nem bánom, hogy szaggat a szél,
kezem égnek tárom,
s átküldöm a mosolyomat
száz és száz határon.
Mert te, ugye, látsz engem,
ahogy ott állok a kék hegyen?
S hallod a zenét, mi körbevesz?
Szeretném, hogy így legyen.
De csak bennem szól a dal,
nem hallja más senki sem,
árva vagyok, nagyon árva,
csak álmodom a kék hegyem.