Nos, újra itthon vagyok egy cseppecskét. Lélekben Letenyére készülődöm, de közben azért zajlik az élet.

Beköltöztem az új albérletbe, Budapesten. Én, a vidéki (sötét-zalai) lány, a félős, az eltévedős, aki eleinte még Pécstől is irtózott, mert az olyan nagy város. A lakás nagyon klassz. Bár földszinti, de szemben van a tűzoltósággal. A közlekedés is nagyon jó, közel van a lakás a Keletihez és a Blahához. Ma nagyon büszke voltam magamra, mert egyedül eltaláltam a Délibe, pedig egy darabig metrópótló busszal kellett mennem, és pont ott kellett átszállni, ahol két metróvonal találkozik. És én tök simán, és magabiztosan közlekedtem, és elsőre megtaláltam a megfelelő metrót, a megfelelő irányba. :D Az élet apró örömei! (hozzátenném, hogy már leéltem kicsit több, mint negyed évszázadot, szóval ezek nem egy nyolcéveske örömei)

Pénzügyileg elég rosszul állok. Még nincs munkám, úgyhogy szegény apám tart el, albérletestül. Egész nap otthon vagyok, bevásárolni járok, főzök-mosok-mosogatok... Ilyen házias se voltam még soha, pedig már öt évet éltem le távol a családomtól. Viszont a nyakamba szakadt függetlenséget élvezem, de piszkosul.

Ja! Megérkezett a nyelvvizsgabizonyítványom, és gyönyörűséges zöld színben pompázik (sötétzöld, és ettől gyönyörű :). Most el kell postáznom a főiskolára, hogy kiállítsák a diplomáimat - végre valahára. Nem lehet azt mondani, hogy nem küzdöttem meg értük. ;)

Szóval, lélek és Letenye...
Hát a múzsa elől sikeresen megléptem az elmúlt időszakban, de még van egy hetem, hogy csókra nyújtsam homlokom. Talán egymásra lelünk. :) Bizakodó vagyok. Egyébiránt nem csak lélekben, de szervezésben is készültem, és hála a ... (kinek-kinek a képzeletére és világnézetére bízom) találtam pártfogót a kis kiránduláshoz. Most már talán nem fogok elveszni vidéken, Zalában, én, a pesti lány. :p