Megint egy hír, ami gondolkodóba ejt.
Azt írja az újság ...

Nem tudják, mire készüljenek a végzősök

"Egy hét múlva elkezdődik a tanév, ami azt is jelenti, hogy a végzős középiskolások elkezdik a felkészülést a felvételire. Egyelőre azonban nem tudják, hogy mire készüljenek, mert nem tudni, hogy jövőre mik lesznek a felvételi követelmények - írja a Népszabadság."

Rettentő gonosz dolog jutott eszembe.
Emlékszem, nagyon régen, amikor megkaptam a katonai behívómat, rettenetesen elkeseredtem. Mint annyian, naná, hogy én sem lelkesedtem a dologért. Ezért is döbbentett meg akkor, hogy nemcsak a nők, de a fiúk, férfiak között is voltak olyanok - nem is kis számmal - akik azt hangoztatták, hogy nem olyan rossz az a katonaság, egyáltalán nem árt meg senkinek, ha egy kis rendet, fegyelmet tanul. Mondták ezt főleg olyanok, akikről biztosan tudom, hogy minden követ megmozgattak, csak ne kelljen bevonulniuk. Ám nekik sem sikerült, le kellett tölteniük a katonaidőt. Természetesen én sem úsztam meg. Valahogy azért letelt. Aztán egyszercsak azt vettem észre, hogy én is ilyen baromságokat mondogatok az elkeseredett ifjú suhancoknak.

Elgondolkodtató, hogy tanulóéveinkben mennyivel egyszerűbb volt a mi életünk. A cikkben feszegetett kérdésre, hogy miből, mely tantárgyakból kell "erősítenünk" a felvételire, szinte minden tanár automatikusan vágta rá akkortájt: "Mi az, hogy MIBŐL???? MINDENBŐL!!!"

És amilyen nagyképű felnőtt lettem, ez volt az első gondolatom nekem is a cikk kapcsán.
Szégyen, gyalázat!