Ha akarok, ha nem,
időnként ringbe kell szállni.
Hisz’ mindig van valaki,
aki jól irányzott ütésekkel
megsoroz. Na, nem okoz
már meglepetést, sőt
álmatlan éjszakákat sem,
de ha nem akarom,
hogy fájjon a fejem,
fel kell vennem időnként
a ’bőrkötéses’ kesztyűt.
Ha ő egyet üt, én rögtön kettőt,
mindjárt a fejére, csak hogy
bele ne sántuljon. S hogy
valamit tanuljon is, órákat
adok neki kesztyűbe
dudálásból. Nincs bíró,
ki folyton ránk számol, üthetjük
egymást napestig. Ki
meddig bírja, épp csak addig.
S hogy ne mondja, hogy
nem bántam vele kesztyűs
kézzel, időnként szólok
neki: menjen, míg mehet
szépszerével.
Aki engem ismer,
tudja, nem kenyerem az
erőszak. De ha egy kő
homlokon csap, én bizony
a követ dobom vissza.
Ne én legyek már, ki a
végén a poshadt levet issza.
Úgyhogy pajtikám,
kösd meg azt a bandázst,
ha rajtam keresel fogást,
mert a kicsi bors, tudvalevő,
erős, mint a méreg.
Úgyhogy kérve kérlek,
ne bánts engem, hogy én se
bánthassalak téged.
Mert akkor egyszer s mindenkorra
véged!! :)