| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: BLOG, Napló! |
|
|
|
|
Napló: kezdet Ideje:: 08-26-2005 @ 01:38 pm |
|
|
|
|
Kedves Naplóm! kezdődhetne egy szokásos elcsépelt írás valamilyen gyenge próbálkozás, hogy saját lelkünket gyógyítsuk, mintegy kibeszélve bánatunkat egy képzeletbeli barátnak. Te leszel az a barát.
Érdekes, mert a barátaimnak nem szoktam megnyílni személyes dolgokban (vagy nem túl gyakran). Ez nem jelenti azt, hogy nem mutatom ki az érzéseimet, de a személyes dolgok számomra mindig olyanok, amiket megtartok magamnak. Jó példa erre a szerelem. Nem vagyok egy lerohanós típus (finoman szólva sem :) Legutóbb évfolyamtársam volt a kiszemelt, és számomra rekordidő alatt két hét múlva el is mondtam neki mi az ábra (ő volt az első barátom is egyben az egyetemen, mert eleinte nem ismertem senkit). Talán kell a szorongás (ahogy abban a filmben: Al Pacino, aki egy zsarut játszott: nem beszélte ki magából a gyilkosságokat amiket látott, mert kellett neki a szorongás, "ez tart éberen, feszülten" :)
Én is tapasztaltam hasonlót. Csak nekem nem az éberséget jelenti (na nem is bűnözőkre vadászom ;) hanem az alkotókedvet. Szeretek csinálni valamit. Az alkotás vidám dolog (Esterházy Péter). A fehér lap szinte vakít a gyertya fénye mellett, a nagy űr néz vissza rám és csak vicsorog (úgysem lesz erőd hozzá!) a négyszögletes fekete lyuk, ami elnyeli a legapróbb fényt is, s csak a sötétség marad osztályrészedül. S akkor (de csak akkor ha felkészültél) elindul a tollad. Az első mondat jól sikerült. (EP: Sok jó első mondat van, jó első mondatokkal Dunát lehetne rekeszteni..) S mégis, már nem csak értéktelen papír fekszik a kezednél, hanem egy mondat, majd kettő. Három. Egy emlék már, azt hitted örökre eltűnt. Régi ismerősök. Család, irónia, szerelem, bűn. Valóság és inkább fantázia. Mindezek elegye. Csak egy jó utolsó mondat hiányzik. |
|
|
|
|
Utoljára változtatva 08-26-2005 @ 01:38 pm
|
