| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: BLOG, Napló! |
|
|
|
|
Angyal a hetedik lépcsőfokon Ideje:: 08-26-2005 @ 01:42 pm |
|
|
|
|
Azt hiszem, ha szegénységről beszélünk ugyanarra gondolunk. Rongyos ruhákra, éhező, nélkülöző emberekre, akik általunk nyomornak definiált állapotban tengetik az életüket. Szerintem a szegénység nem ilyen egyszerű. Hajlamosak vagyunk a világot leegyszerűsíteni, s gyakran a pénz körül forog a gondolkodásunk, ami részben érthető is, hiszen az emberi minőségnek is egyik záloga a fizetőeszköz. Ma Európában például emberi méltóságot sértőnek tartanánk, ha egy embernek úgy kellene tengődnie, mint egy vele azonos korban élő afrikainak. Frank McCourt könyvét olvasva számomra megdöbbentő volt látni a múlt századunk nyomorát, ami a független Írországot jellemezte. Jó volna tudni, hogy ennek vége. Mégsem mondhatjuk soha: vége, nincs tovább szegénység. Mindig lesznek eltaszítottak, a társadalom peremére sodródottak, akiknek senki nem viseli a sorsát. És ez szörnyű. Szerintem az ember egyik legnagyobb képessége, hogy képes gondoskodni a társairól, hogy a mai kifejezéssel élve: szociálisan érzékeny. Ezt a képességünket vesztettük el, pedig az egyik legnagyobb kincs, amit a Teremtőtől kaptunk. Magyarországon különösen kicsi azoknak a száma, akik szívesen adakoznak karitatív célokra. Pedig, addig érdemes adni, amíg van mit. Mert megtehetem. Mert örömet szerezhetek vele, sokkal többet, mintha azt egyszerűen csak elszórnám a világba. Mert reményt adhatok, másoknak. A hasznos céloknak (kezdve a beteg emberektől, a szegényekig) se vége, se hossza nincs. Ha csak egy embernek segítettünk egy világ menekült meg.
.
(Megjegyzés Frank McCourt: Angyal a lépcsőn c. könyvéhez) |
|
|
|
|
Utoljára változtatva 08-30-2005 @ 12:31 pm
|
