Hogyan értelmezzem a Sors kacsintásait..? Eljön hozzám, lenéz rám ... és pislant egyet. Nem is biztos, hogy kacsint, annyira gyorsan csinálja. Lehet, hogy fiatalabb korában bűvésznek tanult? Vagy pantomimos volt, csak nem ment neki, mert a járókelők gyakran félreértelmezték a mimikáját? Úgy döntött, inkább istennő lesz és játszani fog az emberekkel... nem nagyon érdekli, ki mit gondol. Csak odavet egy pillantást, egy nézést. Ha egyértelműbb szeretne lenni, akkor egy-két kétértelmű szót... és aki érti, az boldog lehet, mert anélkül is tudja követni, hogy megfogná a kezét. Rám viszont most kacsintott! Asszem tudom mihez kezdjek ezzel.

Éhes kutyának odanyújtott konc! Persze, hogy követni kell. El tudjátok képzelni? Odakint fagy, süvít a jeges szél.. még vonyítani sincs ereje. Szemén a vékony nedves réteg, ami mégsem fagy meg... csak rezeg.. csak rezeg... néha egy csepp oldalt elfolyik, de ettől nem szűnik meg rezegni. Hirtelen valamit érez - már az éhségen és hidegen kívül -. Bár úgy látszott, nem éri meg a holnapot, mégis rögtön feláll és farkcsóválva fordul a finom, bársony kesztyűs kéz felé, amelyben ott a hús. A hús, és ami a hús alatt van..
(Lehet, hogy a sintér felesége jött besegíteni? Ez sem számít már, mert a jelenség az ösztönökre hat.)
**
Látta már valaki a kísértést magát? Szemhéjai mögött elképzelve, milyen is lehet, amikor még nem öltött formát vagy képet? Csak a kísértés maga. A jelentés megszilárdulása gondolatok és szavak alapján... Félelmetesen szép, mert azt látjuk, amit látni szeretnénk!
**
Hirtelen a kéz eltűnik! Nincs hús, nincs kísértés, sőt még a bársonykesztyű sem marad itt. Csak a vér nyers illata és az éhségérzet. Miközben úgy dönt, hogy követi a nyomot, még nem tudja, meddig tart a régenvolt íz emléke lelkében. Kitart-e addig, amíg rátalál? Az illat erőssége változatlan marad-e, vagy gyorsan elfújja a nyugati szél? Miközben keresi a kezet, a húst és azt, ami a hús alatt van.., reszketeg szemével felnéz rám, kacsint és ezt súgja: - Te is a kesztyűdet keresed, igaz?