Szia.
Gondolkodtam, de nekem a lépcsők nem okoznak olyan katartikus élményt, hogy 10-et fel tudjak sorolni, amelyhez vmilyen emlék köt. Helyette elmondom, mi az a tíz hely, ami számomra a legfontosabb.
1. Mindenképpen az első a család és így ebben az összefüggésben a mostani családi házunk a legkedvesebb számomra, amihez megszámlálhatatlanul sok szép emlék köt.
2. a pálya Pakson a házunk mellett (hatalmas "sportkomplexum" :) itt tanultam meg focizni, egyik emlékem, amikor 7 vagy 8 éves voltam, szakadó havazásban, fagyott pályán játszottunk, az izmaim teljesen befagytak..és képes voltam csúszni mászni a pályán (csupa seb volt a combom), akkor még nem tudtam miért...Ma már tudom: mert imádom ezt a játékot! :))) Ma is onnan jöttem haza (egy fürdő után irány a net, hogy az okos gondolataimat megosszam.. :)
3. a győri albérletem, amiben két gyönyörű évet húztam le, igazi legénylakás lett, úgy ahogy én szeretem ;)
4. az Áldozat utcai egyetem, ahova immár harmadikosként fogok járni. Rengeteg vizsga, drukk, öröm és csalódás (hál' Istennek az utóbbiból jóval kevesebb volt :) a barátaim közül mindig meglelek egyet kettőt (persze ha bemegyek ..:))
5. Lapos Tanszék (a leglátogatottabb tanszék egész Győrben: egy jó kis kocsma :)
Itt szoktunk bulizni, imádom a pultos lányokat és az Ildit (ő már inkább asszony, de vele lehet a legjobbat beszélgetni). A haverokkal itt játszunk késre menő küzdelmet a csocsó pályán:)
6. az a pad ahova akkor szoktam ülni, amikor a kutyámat (Jessy) elviszem sétálni. Egy jó kiadós séta után leülök oda a tízemeletesek mögé, és elszívok egy szivart (amúgy nem dohányzok, de néha nagyon jól jön, hogy tudok egy kicsit meditálni a felszálló füst mellett).
Innen már nem tudok differenciálni, az alábbi négy sorrendre tekintet nélkül:
Szívesen írtam volna -most jutott eszembe-, hogy 4. Máriáék albérlete, ahová mindig szívesen felmentem, ti. szerettem őt (ő máshogy érzett, így csak barátok voltunk..), de sajnos egy szerencsétlen átlag-határ miatt többedmagával abba kellett hagynia az egyetemet, s valószínűleg többet nem fogom látni. Azért nagyon sok emlék oda köt, sajnálom, hogy többet nem láthatom azt a albit.
Baross út Győrben: a sétálóutcák királya :) egyszerűen tökéletes.
Az Üllői úti Fradi pálya. Felejthetetlen élmény volt, amikor először jártam ott. Fradi 100 éves jubileuma volt és egy horvát csapattal játszottunk. A Fradi talán még rosszabban játszott , mint amit most látni (bár csak nehezen tudok különbséget tenni..), de én akkor tudtam, hogy szerelmese leszek ennek a staidionnak (na meg a csapatnak :))
Vak Bottyán gimi, ahova 4 éven át jártam. Ki tudná feledni azokat az éveket... főleg, amiket iskolaidőben az épületen kívül töltöttük (mondjuk reggel 8-9 ig a Zöld Elefániban :))
Röviden ennyi. Nem szoktam ennyit írni, de ha már belekezdtem... |
