| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: BLOG, Napló! |
|
|
|
|
Emlék kisbaba koromból Ideje:: 09-12-2005 @ 02:16 pm |
|
|
|
|
A kisbabák olyan édesek, nem vitás. Puhák és jószagúak, és valamiért muszáj imádni őket!
De miért is?
Talán, mert olyan ártatlanok, és tiszták, és mikor a közelükbe kerülünk, mi is kicsit olyanok leszünk, mint ők. Ártatlanok és tiszták. Még azt is elfelejtjük, hogy éjjel bömbölnek, és folyton bekakilnak, és mindig az van, amit ők akarnak, mert valahogy úgy tudnak az ember szemébe nézni, hogy az hihetetlen. Mintha az évek alatt összegyüjtött bölcsesség semmi lenne ahhoz képest, amit egy bőgő csecsemő tudhat. Mikor egy kisbaba szemérmetlenül a szemedbe néz, a lelkedbe lát.
Lehet, hogy tényleg mindent tudunk, mikor megszületünk, csak aztán elromlik valami? Vagy egyszerűen elfelejtjük, hogy valamikor mindent tudtunk?
Telnek az évek, és egyre kevésbé értjük magunkat. Vagyis éppenhogy nagyon is értjük! Elfuseráltunk mindent! Rosszul bántunk az idővel, a lehetőségekkel, a szerelmeinkkel, a gyerekeinkkel. Másoknak még csak-csak megbocsátunk időnként, na de magunknak?
Azt már nem! Tökéletesek szeretnék lenni!
Persze tudjuk, hogy nincs tökéletes, de mégis!
Legalább nekünk annak kellene lennünk! Különben milyen alapon várhatjuk másoktól hogy ők jók legyenek, ha mi nem vagyunk azok? Milyen alapon feltételezném másokról, hogy őszinték hozzám, ha időnként én sem vagyok őszinte másokhoz... mert félek, mert bizonytalan vagyok, mert nem értem magamat, nem értem a világot...
Kifogás! Kifogás! Kifogás!
És akkor jön a szembeköpősdi.
Ki vagyok én? Egy senki!
Na, nem! Ez így nem lesz jó!
Új felvétel! Csapó indul.
Még kész szerencse, hogy ez csak egy film, ez nem az életem... Itt vissza lehet menni az időben, át lehet írni a jeleneteket. Én nem lehetek egy senki! Én valaki vagyok! Emlékszem... kisbaba koromból... Akkor még tudtam, hogy én valakinek születtem.
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 09-12-2005 @ 02:16 pm
| Hozzászóló: Netelka (Ideje: 09-12-2005 @ 03:17 pm)
Comment: Érdekes gondolatmenet erről a tudtunk, de rögtön mindent el is felejtettünk témáról... Úszni is tudunk odabent, aztán mégis újra kell tanulnunk. Persze, tudom, ez így túl direkt, de hátha... Szerintem te is, én is, ő is, és mindannyian valakik vagyunk valakinek. De fontosabb, hogy a tükörben azt a valakit lássuk, ne egy akárkit. Amíg így van, amíg a szembeköpősdi helyett csak szembesítjük magunkat időnként a tényekkel, addig nincs baj. Az csak önértékelés, az csak reális önismeret. És az jó! Ráadásul akárkik nem tudnak így írni, úgyhogy te biztos valaki vagy :) Na jó, már bohóckodom, de csak érted. Hogy értsed. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: hori (Ideje: 09-12-2005 @ 03:54 pm)
Comment: Mindannyian vagyunk valakik. Amíg hiszel benne, addig biztosan... és hinni kell, mert másképp eltűnünk a süllyesztőben, elveszítjük emberi mivoltunkat és jön a leépülés minden tekintetben. Pótszerekhez folyamodunk.
Ebbe valóban nem szabad beletörődni!
A vágyak meg azért vannak, hogy valóra váltsuk... de ezt már mondtam egyszer...
|
|
|
|
|
| Hozzászóló: szemilla (Ideje: 09-12-2005 @ 04:35 pm)
Comment: Neti, köszi, hogy értem... hát persze, hogy értem:) / Hori:) tudom én, csak néha nem találom magam... |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Anne20 (Ideje: 09-12-2005 @ 09:10 pm)
Comment: Mi itt mind VALAKIK vagyunk:)))))) Azért írom le, hogy mindannyian higgyünk benne. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: vp_rozika (Ideje: 09-13-2005 @ 06:04 am)
Comment: Szia szemilla! Írásod gondolatébresztő! Bennem a következőket keltette: kisbabakorunkban, még valóban egyéniségek vagyunk. Még nem érintenek meg a külvilág hamis üzenetei. Még merünk azok lenni, amilyen tulajdonságokat kódoltak belénk a szüleink. Később minél többet értünk a világból, annál jobban megtanulunk saját érdekünkben alakoskodni (viselkedni). Felnőttkorunkra, amikor már értékelni is tudjuk a cselekedeteinket, annak következményeit, nagyon nehéz visszatérnünk a valódi egyéniségünkhöz. De egy dolgot nagyon meg kell tanulnunk, önmagunknak megbocsátani, elfogadni magunkat a hibáinkkal együtt, és megszeretni magunkat. Csak ebben az esetbenlesz pozitív a kisugárzásunk, csak ekkor várhatjuk, hogy mások is elfogadjanak és szeressenek bennünket. Így gondolja, Rozika |
|
|
|
|
| Hozzászóló: csizi (Ideje: 09-14-2005 @ 04:37 am)
Comment: Megnyugvással veheted tudomásul, mindenkinek vannak kétségei. Csak valakik ezt jobban tudják leplezni. Üdv kedves Valaki, üdv egy fontos Valaki! Valakihez csak írnom kell, különben itt ülnék mint egy kuka. Hapci. :) |
|
|
|
|
|
