… kényelmesen, nyújtózkodva ébredni, felidézni a tünékeny álmokat, elgondolkodni sejtelmességükön, mélyükre hatolni, kibogozni értelmüket, összefüggést keresni a múlt, a jelen, a jövő momentumai és az álomképek között. (Ehelyett sajnos majdnem mindig azonnal kipattanok az ágyból, Bundi ott sertepertél körülöttem, szuszog, ásít nagyokat, fülembe nyal, úgyhogy menni kell, nincs mese.)
… fogat mosni, sokáig, alaposan, langyos vízzel öblögetve, öntudatlan, automatikus mozdulatokkal, közben elmélkedni, szavakat megragadni, ahogy felmerülnek az elmémből, elejteni őket, múlt ködét hessegetni, bakkecskeként ugrándozni egyik epizód-szirtről a másikra.
… a kutyával nagyokat birkózni, kifáradni, lihegni akárcsak ő, aztán, ha megnyugodva mellém gömbölyödik, füle tövét vakargatni, két tenyerembe venni pofácskáját, értelmetlen szavakat mondani neki, két fülét egyszerre lengetni, és közben ezt mondani: repül a kutya.
… könyveket rendezgetni, először téma, tartalom szerint, majd nagyság, végül alfabetikusan, némelyikbe belelapozni, boldog lenni, ha firkantott cetlit találok, amelyet én írtam egykor; a boldogság mértéke egyenesen arányos a firkálmány életkorával.
… kopott házfalak között, öreg utcákon kóborolni, járdaszegélyen egyensúlyozva menni, tócsákba belelépni, vadgesztenyébe véletlenül belerúgni.
… jelentéktelen, apró tárgyakat (üres cigarettásdobozt, régi filléreseket,) elrejteni az utcán, titkos helyekre; ereszcsatorna mögé, hámló vakolatok üregeibe, fák lakatlan odúiba, telefonfülkék, buszmegállók rejtett zugaiba, aztán ha újra arra járok véletlenül, megnézni ott vannak-e még, boldog lenni, ha ott vannak.
… könyv lapjai közé nem tenni semmilyen jelzőt (szamárfülről nem is beszélve), csak az oldal számát megjegyezve félretenni, örülni, ha eszembe jut a szám, ha újra kézbe veszem.
… ismeretlen, idegen kiskocsmákba betérni, különleges, színes likőröket kortyolgatva szonettet firkálni a szalvétára, pultoslányok alakját mustrálni, elolvasni a bugyuta kiírásokat, a WC-verseket: “itt baszott meg a Kovácsné férje”, “reggelizni mentem, ha nem jövök tízig, ebédelni is”; örömmel rájönni, én már jártam itt valamikor.
… porhóból golyót gyúrni, beledobni az acélszürke égbe, remélni, hogy nem esik vissza, kásás, öreg, piszkos hógöröngyöt széttaposni, csöpögő csatorna alatt átugorni két csepp között, jégcsapot szopogatni, fűcsomóba kezet törölni, avarhalomba beleszagolni.
… falusi bácsikáknak, néniknek köszönni az utcán.
… megfigyelni az öregeket a buszon, ahogy rebbenő madár-kezükkel gyors keresztet vettnek, ha meghallják a harangszót, vagy a busz valamelyik templom elé kanyarodik.
… örülni ennek.
