Miután hazaküldtek, és az aznapi műszakomnak ilyen gyorsan véget vetettem, elindultam a Nyugatiból, a barátnőm pedig elindult a lakásból, hogy Kökin várjon.
Kiszedte a kezemből a csomagokat, felültünk a buszra, és hamar megérkeztünk.
Nyitja az ajtókat és az ő szobájában lepakolunk.
Megismerkedek az apukájával, aki otthon éldegéli nyugdíjas életét. Vásárolgat, főz, tévézik.
A házicicával nem sikerül két órán belül találkoznom, mert meglát egy ismeretlent, és háromfelé szalad.
Gyors kicsomagolás, a bontatlan ebédemet a hűtőbe telepítjük, másnap talán lesz időm és kedvem elfogyasztani. Előkerül a vodka is, de szobahőmérsékletű, hűtőbe vele! Vacsi után majd nekiesünk.
Előkészítjük a kempingágyat, ismerkedek a szoba berendezési tárgyaival. Használati utasítás a szobához: mindent használjak, amit be lehet kapcsolni.
Miután elrendezkedtem, megszólalt a telefonom...
De nem az ismerős csengést hallottam...
A manager(lány) hívott, hogy megkérdezze, hogy érzem magam, sikerült-e megnyugodnom, holnap tudok-e dolgozni.
Mondtam, hogy nem tenne jót nekem egy igazolatlan nap, mert vasárnap lesz és az orvosi ügyeleten kívül nem tudok hova menni. Onnan pedig valószínűleg eltanácsolnak.
Összeszedem magam és bemegyek holnap délutánra.
Megnyugtatott, semmi esetre se aggódjak, biztos ami biztos, kerítenek egy délutánost, majd reggel telefonáljak, hogy tudok-e menni. Addig viszont aludjam ki magam és ne aggódjak. A munka jót fog tenni, mert nem otthon rágódok. És ha gondolom, a cuccaimat hozzam el a pasitól, és mehetek hozzá is, amíg találok valamit. Megköszöntem a hirtelen jött lehetőséget, mit tagadjam, jólesett, hogy a főnökségtől nem lecseszést kaptam a kimaradt műszakért...
Az első sokk után már kicsit jobban vagyok, amikor nem gondolok Rá. És arra sem, hogy most mi lesz.
Leteszem a telefont, miután kölcsönösen megnyugtattuk egymást: én azzal, hogy megyek dolgozni, ő pedig, hogy ha akarok, még mindig otthon maradhatok. Csak telefonáljak.
A telefon után - amit barátnőm lelkesen végighallgatott és együtt örültünk neki - bevillant, hogy van egy kellemetlen feladatom.
Az újdonsült ex anyukáját tájékoztatnom kéne a szituról, és illedelmesen közölni vele a megváltozott helyzetet. Mivel alig akad pénz a telefonomon, gondoltam, írok sms-t. Olyasmi tartalommal, hogy kb. 5 napra eljöttem a barátnőmhöz és ha találok albérletet, akkor elhozom a többi holmimat. És hogy a kulcsot mindenképp visszajuttatom. Köszönök mindent de még beszélünk, blabla...
Küldés után 2 perccel csörög a telefon.
- Mi történt???
Nem ért semmit, mert a drága fiú két napja volt náluk, de nem látott rajta semmi különöset, és nem is mondott semmit.
Megint jön a hülye sírógörcs...
Elmeséltem nagyvonalakban, hogy mi volt, hogy volt mostanában. És nem bírtam ottmaradni, hogy kerülgessük egymást...
Megérti, de biztos nem ez a megoldás. Na, majd ő leteremti a fiát. Mondtam, hogy ne tegye, mert most ő teljesen komolyan gondolja, hogy nem akar velem lenni.
Megbeszéltük - mint két összeesküvő -, hogy pár napig én sem hívom, ős sem, aztán rátelefonál és meglátogatja. Addig hadd főjön a saját levében. Megnézi, hogy viselkedik, ha látja, hogy él és virul, akkor semmi remény. Ha otthon van és nyűglődik, akkor még vissza tudok menni hozzá. Finoman közöltem, hogy nem szeretnék. Nem azért, mert duzzogok, hanem mert nincs értelme...
Jön a válasz: várjak pár napot, majd kiderül. Addig nyugodjak meg.
Jó. Ez menni fog és könnyű is lesz...
A beszélgetés alatt barátnőm tapintatosan kiment a konyhába, megnézni, mi van a vacsorával.
Mire visszajött, megint egy piros orrú, piros szemű démont látott magába roskadva üldögélni az ágy szélén. Még egy kicsit sírdogáltam a vállán, elmeséltem a beszélgetést, és megegyeztünk, hogy az anyukát megtartjuk.
Kimentünk a konyhába, ahol a nokedli elkészítése már esedékessé vált. A finom csirkepörkölt illatától megkordult a gyomrom... Megnéztem, mit segíthetnék, de a munka közelébe nem engedtek.
Közben hárman megbeszéltük, hogy mindent nyugodtan csináljanak úgy, ahogy eddig, majd én alkalmazkodom. Kiragasztott barátnőm egy táblát az ajtóra: kör alakú, piros szegéllyel (behajtani tilos), benne a szöveg: Női szakasz, kérlek, kopogj!
Ha be van csukva az ajtó, magánterület. Ez a házirend.
Ha ő dolgozik, és van kedvem beszélgetni, vagy egy kis dohányfüst mellett politikáról beszélgetni, apukája örülni fog nekem, ha átmegyek hozzá.
A pörkölt és nokedli előállt, egy adag Vecsési káposztával. Igazi könnyű vacsora. De ne törődjek vele, mert ma még el leszek cipelve vásárolni és majd lemászkáljuk. Holnapra muszáj valami ehetőt venni, és az Auchan közel van, oda megyünk.
Várjuk a buszt, és közben jönnek az emlékképek: milyen kényelmes volt autóval járni bevásárolni...
Most pedig semmi pénzem, ugyan független vagyok, de teljesen bizonytalan. A felhőt kilőtték alólam, és nagyot estem a földre.
Barátnőm türelmesen hallgatja hangosan kimondott gondolataimat...
- Ne aggódj, nem hagylak magadra. Lehet, hogy eleinte nehéz lesz, de megoldódik minden. Csak ne akarj mindent egyszerre.
Az áruházban is folyamatosan agyalok, hogy mi mindent kell majd először megvennem.
De sok időm nincs, mert terelgetve vagyok pl. az ásványvizekhez.
Igazából nem tudok visszaemlékezni, miket vettük az innivalón kívül. De ketten el bírtuk cipelni ez biztos.
Előre megírt listával mentünk, csak azt vettük meg, ami fel volt írva.
És közben kitárgyaltuk a férfiakat, hogy ők mindig azt veszik meg, ami biztosan nincs a papíron. És a szerszámkészleteket mindig megnézik, akkor is, ha nincs szükség semmi ilyesmire a lakásban.
Jó volt kicsit gonoszkodni.
Hazafelé elég sokat vártunk a buszra, és közben nagyon hideg lett, és sötét. És már nagyon fájt a szemem az egész napos folyamatos sírástól. Álmosnak nem éreztem magam, inkább fáradtnak és nem volt kedvem tétlenül ücsörögni a megállóban.
De amikor megérkeztünk a meleg lakásba, jobb lett a kedvem.
Felváltva fürödni mentünk. Most derült ki, hogy a törölköző-köntös-papucs kombináció nem fért be a zsákba. Nem baj, hasonló az alkatunk, csak a lábam nagyobb néhány számmal. Vagy a sarkam, vagy a lábujjam lóg le, de majd váltogatom.
Fürdés után bevackoltuk magunkat a szobába, a vodkával és poharakkal.
Gyorsan lenyeltem egymás után két kis kupicával, és elkezdtünk nézni egy vígjáték-rajzfilmet.
De közben mindenféle butaságokról beszélgettünk. Az időjárásról például. Barátnőm tudta, hogy másnap nagyon hideg lesz. Persze pulcsit is alig hoztam. Megállapítottuk, hogy kettő nem lesz elég öt napra.
- Jó hogy jöttél, úgyis át kell pakolnom a szekrényt...
Vigyorogtunk.
Kezdett hatni a vodka.
Gondoltuk, csak találok valami felvehetőt a szekrényben, bár én most nyugodt szívvel mondtam:
- Nincs egy rongyom se...
Ezen megint csak vihogni tudtunk...
Aztán nemsokára csend lett, én elaludtam. A film meg csak ment...
Éjszaka a hangyafocinál kapcsolta ki barátnőm a tévét, de azt is csak reggel mondta meg, mert se láttam, se hallottam. Úgy aludtam, abban a pózban, ahogy elborultam. Kifacsart nyakkal...
De másnap reggel kipihenten ébredtem!
És azóta egyre könnyebb minden egyes elalvás és ébredés...
|
