Ma, mikor hazaértem, ledobtam a tástám a lépcsőre, ettem, és feljöttem a szobámba netezni. Fotelomba süppedve beszélgettem egy sráccal, amikor is kezdett zsibbadni a derekam, és hirtelen felültem. De elkezdtem szédülni. Azt a javaslatot kaptam, hogy igyak egy kávét, biztos leesett a vérnyomásom. Megfogadtam a tanácsot, de attól se lett sokkal jobb. Akkor gondoltam arra is, hogy esetleg magas a vérnyomásom, de ez sem jött be. A csoki sem használt az esetlegesen alacsony vércukromra. Tehát akkor csak a fáradtság miatt szédülhetek, igaz? Hát, ez van... Hétfőn 8 óra, 5-re érek haza, kedden 7, szerdán kivételesen csak 6, mint ahogy csütörtökön is, de pénteken 7 + fél5tól 6ig tánc, szombaton pedig 8kor kelek... sok. Nem nagyon, de sok. Sok ahhoz, hogy fél11-fél12-ig maradjak fent minden este. Én ezt így nem nagyon bírom. De akarom én ezt bírni egyáltalán? Igen, mert muszáj. Igen, mert vannak céljaim. És azokat szeretem is elérni. De ezért hátra kell, hogy szorítsam a többi dolgok, amit szeretek? Mint pl. a netezést? Kellene, de nem akarom. Valamit valamiért, így működnek a dolgok. De én sosem tudtam elfogadni, ha valami épp nem úgy van, ahogy én elképzeltem. Persze ilyen téren is sokat változtam, néha el tudom fogadni, ha nem egészen a kedvem szerint alakul valami. Lövésem sincs, hogy mihez kezdek majd magammal, hogy mit fogok csinálni, örülök, ha azt tudom, hogy holnap mit kell, és mit fogok majd csinálni. Elképzeléseim vannak, sok közülük többé-kevésbé megvalósíthatatlan. Nem lesz 144 pontom, nem fognak felvenni a jogi egyetemre, nem fogok külföldön tanulni és még csak díszlettervező sem leszek. Nem. De már nem is szeretnék annyira. Nem tudom, mit szeretnék. Igazából tudom is, de nem is. Van sok-sok alternatíva. Sok-sok lehetőség. De melyikkel éljek? Ez az, amit nem tudok. De muszáj foglalkoznom vele. Már csak 1 évem van, hogy eldöntsem, merre akarok továbbtanulni. Mert el KELL döntenem. Lehet hogy rosszul fogok dönteni és megbánom. Lehet, hogy nem oda megyek, ahova szerettem volna, de nem bánom meg. Lehet, hogy minden a legjobb lesz. Végül is a választás az én kezemben van...

De nem is ez a baj. Hanem hogy hiába kell, nem tudok ezzel foglalkozni. Fáradt vagyok. Minden reggel fáradtan kelni és este álmosan feküdni, mikor tudom, hogy fél7kor fel kell kelnem. De hiába. Nehéz lemondani arról, amit szeretünk, de nehéz feladni az álmainkat is. Azt szeretném elérni, hogy ez a kettő egymás mellett működjön, és jól működjön. De lehetséges ez???