Ott, ahol a Himālāya
Isteneknek volt hazája
nagyon-nagyon régen egyszer
élt egy vén, bölcs jógi-mester
Boldizsár volt a tisztes neve
a Dharma legyen mindig vele
két társa: Menyhért és Gáspár
szintén két Bölcsesség-király
Hárman egyszer hírül vették
megszületett már a Csöppség
ki a Földre lejött végre
legyen Istennek testesülése
Nem járkál még, de gőgicsél
kis testét rejti jászol-mély
“Barátaim, induljunk hát
betölteni a Remény vágyát”
Boldizsár egy lóra kapott
Menyhért tevét, Gáspár jakot
faßolt hirtelen valahol
(épp nyitva volt egy akol)
Elindult hát a kis csapat
Napnyugta mutatta az utat
Menyhért a tevét noszogatta
hátul Gáspárt eb ugatta
Arra mentek, hol a Hegyek
lehajoltak egy lejtmenetnek
hol a meredély rétségre vált
a Három szépen leporoszkált
Hős Bhārāták népe élt itt
ihletvén ama Vjāsza-risit
hogy nagy művet hagyjon hátra
melynek címe: Māhābharāta
A Szent Gāngāhoz ím leértek
nyugovóra ekkor tértek
elefántormányon a Hold
midőn a Folyamba gyalogolt
Másnap reggel keltek útra
járóföldre Pátaliputra
a “virágváros” volt vala ott
mit Candragupta Gupta álmodott
Ma csak egy gödör: a Dicső Múlt
Kusumapuram oda hullt
Gáspár mikor fölé hajolt
jázmin-illatot szimatolt
Nem időztek hát túl sokat
a kecskebőr kulacsokat
megtöltvén, ügettek máris tova
merre integet a Szent Píppala
Bodh – Gāyā e helység neve
a “Teljességre Ébredés” helye
Buddha urunk itt lett Bodhi
ama fa: a Sānyāk - Sāmbódhi
Hűs árnya alatt megpihentek
heverésztek majd egy hetet
Asvātthának nevezték e fákat:
“mely alatt a lovak állnak”
S mert gyomruk kordúlt nagyot
ekkor megették a jakot
parázsfán zsírcsepp sercegett
három vándor elszenderedett
“Itt az idő, induljunk már” -
másnap szólt így a Boldizsár
“de metszünk elébb husángot
át kell szelnünk Kusánságot
Mer’ így nevezik most e földet
mely az egész Indus-völgyet
elfoglalja, tudom nektek fura
székvárosa: Purusapura”
Középtáján mégis letértek
(vezette őket önös érdek?)
Boldizsár szólt: “Most balra át
arra lehet az Ararát
Nézzük meg a hírhedt Bárkát
vagy legalább korhadt fáját
míg el nem tűnik kézen-közön
feledvén már mi volt: az Özön”
Ám, érte őket meglepetés:
a mesebeli Bárka ép, és
jár is! Révhajónak befogták
a népek itt; az Albaniták
De még jó is, hogy így esett
a Három vett rá bérletet
Nem volt messze ide Pharis
a tengeren teremtek máris
Asia itt már csak felerész
Hőseink? Három, víg tengerész!
Menyhért mester állt a kormánynál
kurjongatott Trója romjánál
Bár úti céljuk volt a Szidon
Neptun kezében a szigony
lebökdöste Őket délre
Pelusium kikötőjébe
Tevére hát, ti Három Bátor
aztán el, el Arábiától
vágtassatok hamar Aelenába
oda vigyen a teve lába!
Itt már megpihenhettek végre
a tömjén- útnak ez a vége
innen tovább gyalog mentek
mint tudjuk már: “mert siettek”
Az út északnak kanyarodott:
egy kőbe vésett templom van ott
oszlopostul faragva a sziklába -
szerencsésen érkeztek Petrába
E helytől hétnapi járóföldre
már Jeruzsálem piactere
nyüzsög a tarka, sokféle nép
ha nem vigyázol, lábadra lép
Hát hőseink, mit csinálnak
ellen- állnak sodrásának?
Faggatják a koldust, a kofát
kérdezik a merrét, a hovát:
Hogy názáreti József merre
lakik? Arra? Erre? Na, most merre?
Egyik erre, másik arra mutogat
egyik sem tud bizonyosat
Végül aztán egy kisgyerek
úgy hatéves-forma lehetett
Gáspár köpenyét míg rázta
szepegve ezt magyarázta:
“Apácskámat, ha keresitek
én szívesen elvezetlek
nem lakunk mi nagyon messze
csupán három háztömbnyire.”
(Merthogy majd’ elfelejtettem azt:
olvasni e néhány szakaszt
pár perc csak, ám míg Ők ideértek
elköltöttek hat teljes évet.)
“Istenfia, jónapot, jónapot
Nem vagyunk mi vén papok.
Úgy hallottuk, megszülettél,
Szegények királya lettél”
Kezdte Gáspár a mondókáját
Boldizsár meg a kobakját
fogta: Magasságos Teória!
Az egy másik história!
Menyhért szólt: “ezt a szerencsét!”
és összecsapta két tenyerét:
“Nos, akkor mutasd meg merre
komoly beszédünk volna vele”
Olvasóim eztán nem értik
faforgácsba hogy’ kerültek térdig?
a műhelyben minden faporos
éppen gyalult a jó iparos
“Jákob fia József, jó napot!
Nyithatna kend itt ablakot
fűrészporral terhes a lég
a Bölcs Boldizsár én valék
Ők meg társam: Gáspár és Menyhért
eljöttünk ím a tenfiadért
ahogy már azt álmok útján
letárgyaltuk, ámde kurtán”
“Ah, Három Bölcs, hozott Isten
csüccsenjetek le már itten”
– szólt a mester, aztán legott
melegen vélük kezet fogott
“Végre, végre, hogy megjöttetek
ti tudjátok, mért késtetek
ha jól emlékszem Betlehembe’
volt az áldomás megbeszélve
“No, igen” – így a Boldizsár
“tudod József, nagy volt a sár
más is volt, spongyát rá vagy palást
kezdjük meg inkább a tárgyalást
Minthogy általunk azt tevéled
közölték már az álomképek
elvinnénk most fiad Lhāszába
a legeslegjobb iskolába
Ott tanulná meg a jógát
Shíva urunk hagyományát
mit tökélyre a Sziddhák vittek
kik Buddhával lényeg-egyek
A Mindentudás forrása Ők
pusztító és teremtő erők...
egyszóval tanulhat ott sokat
más ha nem, Ők autentikusak”
“Meg hát ott van az is, hogyan kell
gyógyítani kézrátéttel”
– vette magához Gáspár a szót:
“s mi a legtitkosabb, a bardót
mely tudással a holttesteket
is akár életre lehelheted”
– “ igen, meg a tengert, a viharzót
néhány szóval elcsitíthatod
Az ám! Jóllakatni a Négyezret
szaporítván hét kenyeret
s azt a néhány döglött halat
Galilea hegye alatt”
“Jól van Menyhért, elhallgass már!”
sziszegé mérgesen Boldizsár
(Ó, az ostobák! Még képesek
és elkotyogják a Végzetet)
Tudd meg József, bár jó a jóga
a lényeg a Törvény, a Dharma
mely a Minden alapzata
Létező célja és okozata
S mert fiad a Kiválasztott
kit az Úr nékünk maga adott
bárányaként, hogy ímé, tessék
a Dharma véle betöltessék
A Törvény, így Ő maga lészen
de, csak, ha már lesz teljes készen
ami, ugye időbe telik
igencsak, huszonhat esztendeig”
“Nohát, komák, Három Bölcsek”-
szólt József , e sok beszédet
hallván – “ne tartsunk most szünetet?”
és már nyit is üvegeket
melyben jófajta borocska
őriződött Betlehem óta
“Biztos, meg is éheztetek,
szelek szalonnát, kenyeret
Fogyasszátok egészséggel!"
és már rakja is a mester
eléjük a satupadra -
“Én, meg megyek fel a padra
Marim fent van, épp tereget
szólok néki, hogy megjöttetek
bár ez ügyet, ama álom óta
szóba hoztuk akár naponta
és a döntés is megszületett:
Iskola jó, gyerek mehet
úgyhogy nyugi, Három Bölcsek
megyek, jövök, egyetek”
Tehát, rendben, minden jól van
egy tyúk kárált kint az ólban
majd az is elcsendesedett
a Három Bölcs némán evett
2004. 03. 04. |
