Rossz szembesülni a saját hibáimmal.A legrosszabb benne ,ha egyszer csak megszólal az a bizonyos belső hang : Te sem vagy különb.... Ilyenkor kinek mondjam hogy tévedtem? Persze a tévedés csak árnyalatnyi más szemében ,hiszen ha csak a puszta tényeket vennénk igazam lenne, de van amikor nem az számít hogy joga van -e valakinek valamihez, vagy igaza van-e,hanem az, hogy honnan fakad mindez. Amiben Én hibáztam ,annak az igazsághoz köze van,de a szeretethez semmi . Béke helyett diadalt éreztem , és az is volt,diadalmaskodott az egom fölöttem. :-(  Nem ártottam senkinek, csak magamnak .A vicc az ,hogy azt hittem hogy magamért teszem ,pedig dehogy....

A köhögésem nem múlik. Az orvos mégiscsak beutalt a tüdőgondozóba,kell egy röntgent csinálni. Na, már csak ez hiányzott ! Mire a rendelőbe értem persze rendelés már nem volt, mert ugye a délelőttös műszak 11.30-ig fogadja a betegeket ,Én meg 40-re értem oda ,tehát hiába délig tartana hivatalosan a rendelés 11.40 -kor már esélyem sincs bekerülni. Hozzáteszem a váróban senki sem volt. Sebaj,holnap majd megint elzarándokolok Tüdőékhez ,talán addig gyógyulok annyit hogy ne kelljen az a fránya röntgen,mert ugye az én állapotomban nem túl szerencsés...
Mostanában nagyon szépeket álmodok. Egyik éjszaka például egy hatalmas hegy felé vitt az utam. A hegy lábáig széles kavicságy vezetett ,aminek az volt az érdekessége és egyben a szépsége is, hogy a kövek és a kavicsok türkizkék színűek voltak. Fel is szedtem pár darabot és zsebre raktam,mondván  ezeket a csodás színű köveket mindenkinek látnia kell.Nem történt ezen kívül semmi különös,de annyira gyönyörű volt ....ilyen szépet sosem láttam még.
Éjszaka viszont azt álmodtam hogy volt egy erdőm. Nagyon jó érzés volt a hatalmas fák közelébe lenni ,hihetetlen micsoda erő áradt belőlük. Bemenni mégsem mertem , úgy éreztem elvesznék odabennt....