A Hold fia

Tegnap egy szivetmarkoló gyönyörű filmet néztem meg. Nem tudom láttátok-e, de elmesélem.

Egy fiúról szól, aki egy ritka és gyógyíthatatlan bőrbetegségben szenved. Nem érheti nap a testét, mert pár napon belül fekélyek boritják azt el és a kínok kínjait átélve, menthetetlenül belehal. Amerikában született, de szüleivel Jugoszláviába költöztek, mert ott betegsége és az emberek sajnálkozó tekintete, kiváncsisága és kegyetlen viselkedése miatt elrejtőzhettek a "világ" szeme elől. Ő a Hold fia. A szó legszorosabb értelmében az, hiszen a sötétség az ő életeleme. Törékeny fiatalsága korlátok közé van szorítva. Magára ölti fekete bőrruháját, fejét bőr maszk fedi. Kilép a házból, felül kedvenc motorjára és a tengerpart felé veszi az irányt, most is, mint mindíg.  
Ő a fekete herceg. Csak suhan a motorján a tengerpart felé, de haját nem borzolja a szél és arcát sem melengeti a nap, az éltető fény, ami  őt megölné. A tengerparton kis vityilló áll, ez az ő titkos helye. Most is, mint mindig ide érkezik. Kitárja a rozoga ajtót és bemegy. Bent félhomály uralkodik, a kopott kicsi ablakokat rongyos függöny takarja. Kinyitja és szélesre tárja őket, majd leül az ágyra. Szomorú. Csak ketten vannak ő és a tenger morajlása.
Édesapja eközben a hegyek között egy kuruzslót keres fel. Elmeséli neki fia tragédiáját.

- Kérjen, amit csak akar, de kérem gyógyitsa meg a fiamat - mondja a kuruzslónak. "...hozza el, megnézem - mondja a gyógyitó ember".
Kacskaringós kis hegyi ösvényen bandukol az apa egy kicsi kápolna felé. Belép és könnyezve térdel le a Mária szoborhoz.

-Szűz anyám kérlek, könyörgöm mentsd meg a fiamat, ne hagyd hogy meghaljon, olyan fiatal még, könyörgöm neked. Istenem, segíts....

A falucska főterén kis kocsma áll, benne vígan borozgatnak a helybéliek. Amott meg egy kis vegyesbolt, ide szokott eljönni a "fekete herceg" az előre megrendelt árúért. Most is azt teszi. Még soha sem látták az arcát, elfogadták őt igy, vagy mégsem? Leszáll a motorról, de alig lép egyet, máris ott terem két pici lány és örömmel bújnak hozzá. Megöleli őket, játszik velük kicsit aztán bemegy a boltba és a boltos már adja is a kezébe a csomagot.

- Kicsikéim, na lássam mit adhatok nektek? - mondja és egy-egy édes csemegét nyom a kezükbe. Aztán felszáll a motorra és folytatja útját. A tengerpart felé veszi az irányt, most is... 

Valahol az országúton egy furgon közeledik a kis falucska irányába. Letérnek a tengerpartra és ott folytatják tovább az útjukat. Vándorszinészek ők, és pár napot ebben a kis jugoszláviai faluban töltenek el, majd úgy tervezik, hogy tovább indulnak másfelé. Egy lány is ül a furgonban egykedvüen néha bosszúsan, mert társai közül az egyik alkoholtól spiccesen rosszizűen tréfálkozik vele. Kitekint a kocsi ablakán és nézi a tengert. Hajába bele-belekap a tengerparti szél. Megigazitja,  majd egy zöld kendőt vesz elő és belefűzi. Motorzúgásra lesz figyelmes,  a visszapillantó tükörben egy motorost lát közeledni.  Egy fiú ül egy motoron fekete ruhában, fején fekete bukósisakkal. Odaér a furgon mellé és egy pillanatra egymásra néznek...

Este van, a sziklára épült házból pazar kilátás nyiílik a tengerre. Apa és fia vacsorázni készül. A házvezetőnő megterít a fekete asztalon. Gyertyát gyújt, melynek halvány fénye épp hogy megvilágitja a szobát. Minden ablakot gondosan bezárt, a fény már nem hatol át rajtuk. Apa és fia leülnek az asztalhoz.

- Édesapám, nem szükséges itt velem a sötétben étkeznie - szól a "fekete herceg". - Dehogynem fiamb és nem szükségből teszem, amúgy sem szeretek egyedül enni. Apropó voltam a gyógyítónál, szeretném fiam ha eljönnél velem.

 - Apám, annyi áldozatot hoztatok már így is értem, szeretnék élni egy kicsit. Tudom úgy sincs gyógyír az én bajomra.

 - Ne mond ezt fiam, semmilyen áldozat nem elég nagy ahhoz, hogy élj.
Szeretlek, ugye tudod? - Tudom édesapám.
- Nincs kedved velem ma a félbehagyott cikket folytatni? - kérdezi fiát az apa.
- Nem apám, köszönöm, de bemegyek a faluba,  ma álarcosbál lesz és egy kicsit ott lennék. Jól van fiam. - és a fiú sietős léptekkel kimegy a szobából.

Csendesen, halkan nyilik egy ajtó. A szobában egy nő fekszik az ágyon, halálos nyugalomban, a szeme sem rebben. Az apa letérdel az ágy széléhez és halkan beszélni kezd - Ó Istenem, neked a legjobb, hiszen én nem tudom hogy bírom ki, annyira szeretnék a fiúnkon segíteni, de nem tudom hogyan. Gyere vissza kedvesem hozzánk, kérlek gyerek vissza...

A kis falucska főterén nagy a sürgés-forgás. Vándorszínészek tartanak előadást, mindenki álarcot visel. A "fekete herceg" távolból figyeli az eseményeket. A lány is köztük van, egy asztalnál ül és vele szemben az egyik társa. A lány a pohara tartalmát a fiú szemébe löttyinti, amaz durva szavak kiséretében felugrik és a tömegbe rohan. A lány arcát a két kezébe temetve elkeseredeten sírni kezd...

...Azt mondták, hogy ha ezt felmutatom, akkor kapok egy pohár pezsgőt is - töri meg a csendet a "fekete herceg" szava. A lány fel sem nézve azt mondja: nem érek rá. A herceg nem tágít, tovább szólongatja a lányt  és a lány egyszer csak felnéz. Öröm csillan a szemében. Nézik egymást, úgy, mint akik tudják már hogy egymásnak lettek teremtve. Beszélgetnek, elvegyülnek a forgatagban és a lány nem érti, hogy  a fiú miért nem veszi le az álarcát.

- Gyere csak majd én leveszem, legyünk egyenlőek, rajtam sincs A fiú kitépi magát a lány karjai közül és eltűnik a sötétben. Már otthon van. Az éjszaka  sötétjéből gyászos szobájának magányába  érkezik, leveszi maszkját, és előtűnik dús félhosszú haja, amin meg-megcsillan a beköszönő hold kiváncsi sugara. Angyalian ártatlan ez az arc, ami  most a csillagokat kémleli. Szive ki tudja merre jár.

Eljött a reggel és a "herceg" köszönti édesapját.

-Fiam hogy aludtál, későn jöttél haza, eddig még nem maradtál ki ilyen hosszan" - "Apám a faluban voltam, említettem neked az este, jól éreztem magam. Megismertem egy lányt.

- Fiam, ma délután elmegyünk a gyógyitó emberhez,
szeretném ha eljönnél velem.

- Nem drága apám, kérlek értsd meg nem bírok így tovább élni. Ha három nap az élet, ami megadatik nekem, hát legyen, de az alatt a három nap alatt boldog szeretnék lenni, boldog apám, értesz engem? Döntöttem. Sétálni szeretnék a tengerparon, a napba nézni, úgy ahogy még soha az életben ...
- Fiam, nem, nem, nem hagyhatom, hogy megőld magad, meglátod meg fogsz gyúgyulni, csak adj magadnak még egy esélyt!
- Nem apám, döntöttem és a fiú feláll, elindul, bemegy a szobájába, kitárja az ablakokat olyan nagyra, amilyenre csak lehet, és leveszi a maszkot.
A nap sugarai táncot lejtenek szőke hajtincsein és ő issza magába a "halál ragyogását".
Felpattan a motorra és végre lobog a haja a szélben, arcát melengeti a nap és elindul a falu központja felé. Meglátja a lányt, oda megy hozzá és beszédbe elegyednek. A lány nem őt várta, hanem a "fekete herceget". Nem ismered őt? - kérdi a lány. Dehogynem, a barátom.
Nem tudod miért visel állandóan tetőtől talpig fekete ruhát? De igen mondja a fiú, és elmeséli  a történetet.
- Kérlek segíts megtalálnom őt - mondja a lány, beszélnem kell vele, mielőtt még elmegyek, itt hagyom a társulatot.

- Jó, én szólhatok neki - mondja a fiú. Egyébként lesz egy ünnepség nálunk, édesapám születésnapja, van kedved eljönni? - kérdezi a fiú a lányt. - Igen, de lehet egy kérésem? Ha megtaláljuk a fekete ruhás fiút meghivnád őt is? - kérdezi a lány. Ha megtaláljuk, akkor igen - válaszol a fiú. Együtt kanyarodnak le a tengerpartja a kocsival, ahol a kis viskó áll. Bemennek, és a lány körülnéz. Nincs itt, de mindig ide jön - szól a fiú.
Leszáll az est, a ház telve vendégekkel , nagy a sűrgés-forgás. A lány elénekel egy szép dalt az édesapa tiszteletére és örömére. A fiú és lány egymás mellett ülnek, mindenki "boldog", legalábbis annak látszanak... A vacsora után kimennek a teraszra és élvezik a
nap lemenő utolsó sugarait.

- De szép lánc van a nyakadban - szól a
lány. A fiú kinyitja a kis medál ajtaját és egy nő képe néz vissza a
lányra. Az édesanyám...

A lány a falu főterén kiszáll és a fiú csókot vár. A lány odahajol és puszit ad a fiú arcára és elköszön.
Üresen áll és vár a kis romos kunyhó a tengerparton és egyszer csak kinyílik az ajtaja és a lány belép. Kicsi tűzhely van a kucko közepén, mellette csorba teáskanna... De hirtelen motorzugást hall és sietve kilép. A "fekete herceg" érkezett. Olyan boldog a lány mint még soha, sietve elébe megy, átölelik egymást. "Szeretném levenni az álarcom, mondja a "fekete herceg",

- O, nem, kérlek ne tedd, ha bajod esik...
Nem, ne félts. A lány feláll és bezárja az ablakokat, és a fény útját állják elállják már a rozoga deszkák. Szeretve szeretik egymást, soha el nem múló szerelemmel és talán utoljára...
A fiú korán reggel felkel, a nap sugarai még alig bontakoznak ki a horinzonton,  a lány édesen alszik. Betakarja kecses vállát a kopott takaróval. Kimegy a viskóból és megtapintja a karján a vörös hegeket, eltorzul arca a fájdalomtól és elindul.
Már a lépcsőket rója a lába, édeapja kinn áll a bejárat előtt és artikulátlan hanggal tör elő a torkán..."fiam, fiam mit tettél magaddal. Oh, fiam, édes fiam..."
Ő kábultan megöleli édesapját és feltámolyog a lépcsőn édesanyja szobájába. Leroskad az ágy mellé és elköszön...
A szél a kis kunyhóba is bekukkant és megcirogatja a lány arcát.
Ébredezik, keresi kezével hercegét, de nem találja, kinyitja szemét és körbenéz.  Felkel, majd  kilép a kunyhó ajtaján. Visszamegy, áll az ágy mellett és egyszer csak egy csillogó láncot vesz észre félig lecsúszva a takarón. Odalép, kezébe veszi és döbbenten nézi a láncot a medállal, ami nemrég még a fiú nyakán volt.
Kinyitja és meglátja a fiú édesanyja képét. Istenem, hát te vagy az? Szinte tébolyodottan veti ki magát a kunyhó ajtaján, a tengerparti útról egy szűk, kanyargós utcán át hamarosan meglátja a házat. Rohan, ahogy csak a lába bírja, fel a lépcsőkön, be a szobába, kitárja sorra az ajtókat, hívja a fiút...  Ő hallja a lányt, és ahogyan csak birja gyenge lába,  arcán a szenvedés nyomaival rohan a másik irányba, le a lépcsőn, felül a motorra és a lány már csak azt látja, hogy egyre távolodik.
Kiabál kétségbeesetten utána, és arcát könnyek áztatják.
A "fekete herceg" édesapja az ajtó előtt állva néz a távolba egyetlen fia után és azt suttogja, győztél fiam, győztél...

A tengerparti út csendjét egy motor zaja töri meg. Ő ül rajta, a fiú, a "fekete herceg". Életének legszebb három napját élte át... és  átsuhant az örökkévalóságba.