éhes vagyok.
nem merek kaját kérni. tudom hogy hülye dolog, ha szólnék biztosan adnának. de nem tudom megmagyarázni, valahogy idegen vagyok. mindig persze, mindenhol, megszokhatnám már, de minden megszokott dolog néha ijesztő tud lenni. tudom hogy adnának. olyan rendesek. család. hülye filmet néznek, bazi nagy görög lagzi. kicsit most fáj ez a film. a szerelem miatt. nem hiszek a szerelemben.
frusztrált pöcs vagyok. hol találok egy nekem való frusztrált picsát?
már találtam egyet, lent ül és tévét néz. csak nem szeret. illetve dehogynem, ő (a nő)is, épp úgy ahogy a többiek is, szeret, szeret, ki tudja éppen miért, hol mert szerencsétlen vagyok, hol mert aranyos, hol mert idegesítő, hol mert jólnevelt, hol mert lelkiekben azért erős, hol mert olyan kis esetlen, elanyátlanodott kis szerencsétlen fickó, hát mi mást lehet velem tenni, mint szeretni nem igaz? nem igaz, de mint minden igassághoz, ehhez is idő kell, fél év, három hónap, egy év, egy élet, kinek mennyi.
kapuzárási pánikom van. beszarok. huszonhárom évesen.
fáj a nyakam. ha jövő héten meghalok, igencsak időszerű a kapuzárási pánikom. jajaj mi lesz velem, ki fog engem szeretni, lesz e feleségem, gyerekeim, bazi nagy lagzim, garázsbejáróm, férfiúi igazam, meleg vacsorám, kefélésel végződő veszekedéseim, nyugalmam, otthonom, otthonom, mama, jaj mama, ő (a nő), az összes többi, otthonom, halló, otthonom. és egyáltalán ha nem a jövő héten halok meg?
én vagyok a férfi.
a görögöknél a család feje. férfi vagyok. váááááá.
úgy nyafogok, mint egy nő. ha legalább buzi lennék a kurva életbe, milyen sikerem lenne, a kis érintetlen hamvas fenekemnek, ha buzi lennék, legalább olyan jó nő lehetnék, mint ő (a nő) és valószinűleg azt is csinálnám, amit ő (a nő), kis lelki kielégülések, sok hazugság, porzsák, mit akarsz hallani szöveg, némi csábítás, és szex közben nézni a plafont, utána meg ha végre vége, rohanni zuhanyozni, gyorsan, nem történt semmi, ennek is vége. csak jobban undorodnék a szextől mint ő (a nő). nem tehetek róla, nem megy.
valami állandóan keményedik bennem, és megköt mint a cement.
először azt hittem a hűség és a hit keményedik meg az emberben. hűség afelé amit hiszel. hiszek a szerelemben, hű vagyok a szerelemhez. nem hiszek a szerelemben. alig merem kimondani, de nem hiszek benne. remélem, mint ahogy az ateista is reménykedik azért valahol, hogy ha mégis van isten, csak megmenti ha lezuhan a repülő, végülis, ha van, hát akkor legalább legyen valami haszna, ha nincs, úgyis megdöglünk.
a testemen a tested.
egyedül vagyok. mindig egyedül voltam a rohadt életbe. néhány részeg pillanatban nem, persze, ott volt az az ő (az a régi nő), ilyenkor jöttünk össze, isten tudja hány éve, a fekete pólóm még mindig megvan, amiben akkor voltam, csak hányok tőle. hányok mindentől, hányok attól is, hogy vele nem voltam egyedül, körübelül egy hétig, amíg nem tudom mi volt, utána sem, legalábbis azt hittem, mi lett belőle, közben mindig, hány levelet írtam neki, azok a mosogatások, a szombat délutánok, amikor ő aludt, én néztem hogy alszik, néha aludtam vele, néha felébresztettem, akkor vagy dugtunk vagy ettünk, vagy néztük a tévét, ezek variációi, aztán megint alvás, vagy nézni ahogy alszik, vagy felébreszteni, és kezdődik előről.
egyedül vagyok, nem hiszek semmiben. egyedül vagyok, ma aludtam, ettem, vonatoztam, aludtam, nem mertem enni, tévét néztem. déjavu. déjavu a kurva anyját. körök körök körök körök körök körök. török, görög, jaj rohadjanak meg a görögök, nem tudom miért haragszok annyira erre a kurva filmre. valamikor máskor biztos tetszene.
déjavu. nem szólt hozzám egész vonatút alatt. semmi különös. egy fél óra az életből. az első alkalom, az eljövendő félórákra. mi a fasznak kell próféciákat írni, ez a legegyszerűbb, profétálni. meg kellett volna ünnepelni az első fél óra mi a fasz van érzést. mellette. ugyan olyan volt mint az összes többi mellett lévő mi a fasz van érzés. két év mi a fasz érzést éreztem megint újra. csak közben beértünk pestre.
vietnámi veterán megint bombarobbanásokat hall.
paranoid frusztrált pöcs vagyok. ő (a nő) csak frusztrált. vajon tényleg háború van megint? tényleg háború közeleg? tényleg ellenfél van megint köztünk? tényleg bomba robbant? vagy csak a józsika petárdát kapott, és az öreg hülye veterán katonai roncs beidegződései léptek működésbe? egy vietnámi veterán vajon hisz a békében? jézusom. hisz. aztán elmegy vietnámba, ha túléli, visszajön, és reménykedik, hogy béke lesz. közben várja hogy jöjjön, aminek jönnie kell, a háború. halál. bedugult fülek, és elhagyott végtagok. vér. kézben maradt szemgolyó. aludjatok szépen gyerekek, csak a nagypapi mesét mond. ne utáljátok a nagypapit, nem tehet róla.
szerelmi veterán vagyok. lusta vagyok kimenni a tükörhöz és szemenköpni magamat.
mi a fasz van időket látok. elhidegüléseket. egymás hátának tartott éjszakákat. kölünválló álmokat. fásult párbeszédket, szeretsz, szeretlek, te is, én is, dugunk, dugunk, kivánsz, kivánlak, jó volt, jó volt. mint a sorozatszinészek, belefáradt alakítással. megszakadt szívet látok. hazugságokat, elkerülhetetlen hazugságokat, és valaki mást, aki jön és nyer. vietnámi veterán utolsó tölténnyel harcol, aztán jön egy hülye zöldfülő deszantos, milliókat érő cuccban, felrobbant mindent, és hazamegy hogy kitüntessék. a veterán keresi elhullajtott jobb kezét.
egyedül vagyok. persze, de tényleg, mondom magamnak, és valahol igazam is van, eddig ez a legjobb. boldog vagyok mellette. örülök hogy végre egy ember kezét fogom, nem egy bkvarcú mozgó panelérzést. a családja is jobb fej, mint az eddigieknek, bőven. élnek, úgy ahogy. élek, úgy ahogy. körök körök, midig egy picit jobban megy, de körök, dejavú mindenhol. az albérlet is volt már, nincs pénz, fontos a pénz, ez is volt már, jaj csak szeress, majd jó lesz minden, ez is volt már, biztos elbaszok mindent, ez is volt már, éhes vagyok, ez is volt már.
nincsenek angyalok / épp csak meghalok.
ha legalább valamit igazán tanulnék a kurva körökből, isten, élet, buddha, shíva vagy ki, az összes kurva amerikai isten, vagy magyar, őserők, ősapák, ha legalább tanulnék valamit, de nem megy bassza meg, elbaszom bassza meg. kovács legény vagyok, aki mindig ugyanott, ugyanakkor önti ki a forró ólmot. midnig máshova megy, annyi az izgalmas benne. meg már nem olyan nagy durranás mint először. megint leöntötted magad? leégett a karod? jó, tudod mit kell tenni ugye? majd szólj ha lesz valami. a forró ólmot is meg lehet szokni biztosan, amíg van az embernek szabad testfelülete, ahova öntheti. ha nincs, akkor meg már nem midnegy?
ne hidd el hogy velem jó / ne hidd el hogy veled jó
ha legalább annyira unnám már, hogy kiugranék a körből. nem lenne az olyan nehéz. itt is van erkély, jejeje, mindenütt volt eddig erkély, azt hiszem az erkélyek a vészkijáratok, csak az ember mindig későn veszi észre őket. fejjel előre a rózsabokorra. éljen a romantika. aztán a betonra, hogy azért érjen is valamit. de nem megy. nem unom még. szükségem van rá. olyan a csókja mint a méz. úgy vágyok rá, mint egy férfi, és egy két pillanatra, amikor meztelenül mellém simul, érzem az egész kurva univerzum nyugodt bodlogságát, és az élet értelmét. tetszenek az álmai. olyanok mint az enyémek. csak neki jól áll, nekem buzis egy kicsit. kisfiú vagyok női ruhákban. ő (a nő) egy igazi nő, csak jobban szereti a férfi ruhákat. perverz picsa. frusztrált pöcs. végre valakivel tényleg összeillünk. éljünk boldogan, essen ránk a harang.
testemen a tested testeden a testem.
csak hogy egy szép őszi napon, amikor hullanak a levelek, és a gyerekek szedték a gesztenyét, és figurákat csináltak belőlük, gyufákkal, jöttek a domboldalról, senki nem ijedt meg tőlük, nem láttak még ilyet, a fegyverek csillogtak a napsütésben, az öreg, csak az ismerte meg őket, fogta az asszonyt meg a gyerkeket, be a sufni mögé, nem véletlenül mondta annó, hogy azt fémből csinálják, pedig hogy hülyézte az asszony, milyen mindegy már, az egyik gyereket lelőtték, vér folyik a gesztenyékre, hát semmi nem változott, tudta ő, minden nap megpucolta a fegyvereket, kicsit remeg már a keze, de úgy mint rég, jönnek, céloz lő, egyel kevesebb, sokan vannak, nem nyerhet, bekerítik, brékó, bázis, holakurvaanyátokbavagyok, fedezzetek, az asszony nem fedez, a gyerkek sem, nem értenek ők ehhez, még öt perc, és vége a fedezéknek, hát ez az élet, brékó, brékó, valaki, egyedül vagyok, bázis, most, ez az élet, fejlövés lesz, igen ez az, bázis, halló, lelőttek.
nagypapa, nagypapa, ébredj fel rosszat álmodtál.
álom persze, minden csak álom.
a vietnámi veterán felébred álmából.
a vietnámi veterán szeretne végre szépeket álmodni.
hol vannak a többiek kisunokám?
lelőttek mindenkit amíg aludtál nagypapi.
a vietnámi veterán visszaalszik.
ha befejezted elolvashatom? kérdezi ő (a nő).
el. be. le. ez nem én vagyok. ne ijedj meg. valaki idejött a gépedhez, és hülyeségket ír. ez nem én vagyok. te sem vagy. élünk boldogan, de tényleg. csak higyj benne. adj nekem. most hogy itt vagy, vége a fene nagy pofámnak. fedezz, ha lehet. mit tudom én. kérlek vedd le a kabátod / kérlek vedd le a gátlásod / ha nem is hiszed / jó veled. frusztrált pöcs vagyok. ezért hallgatok ilyen zenéket. üdv a klubban. jó helyen vagyok. gyűlölöm az éjszakát. amikor meztelen vagy, azt nem. nem a meztelenséged miatt. minek mentegetőzök. úgy sincs hitelem nálad. tudom. nem is fáj annyira. tudom hogy jönnek hátulról, tapasztalt kis pöcs vagyok, még okoskodok is, azért fém az a kurva ajtó. majd berobbantják, de addig nincs kedved szeretkezni velem egyet?
|
