Mivel úgyis terveztem, hogy írok valami előszót, kommentárt (magyarázkodást? magyarázatot?), valami nem is tudom mit a Három Bölcshöz, ezért pont kapóra jött Zsoló hozzászólása. Kedves Zsoló! Miből gondolod ( ! ), hogy nem így történt? Talán abból, hogy egy másik írás mást állít? Szerintem akár így is történhetett! Arra, hogy így történt kb. annyi bizonyíték van, mint arra, hogy nem így történt. (Hanem úgy, ahogy az a másik írás tartja.) Én legalább oda írtam a versem címe alá: “magán mitológia”, (tehát én így gondolom, persze lehet, hogy másként történt), de sem Máté, sem Lukács, sem satöbbi ezt nem tette meg, ők kijelentenek, sőt kinyilatkoztatnak a nélkül, hogy mellé tennének valami bizonyítékot (tárgyit, vagy írásost, akármit)
Mert miről is van szó? Jézus gyermek és ifjúkoráról szinte semmit se közöl velünk az Írás. Egy nagy fehér (sötét) folt. Mintha nem is lett volna. Máté Evangéliuma szerint Egyiptomban lakozott Heródes haláláig, aztán Názáretben, mind a két helyszín azért, hogy a próféciák beteljesedjenek. Konkrétum semmi. Márknál még ennyi sem. Egyedül Lukács tesz említést egy epizódról, miszerint egyszer a kamasz (12 éves) Jézus elkódorgott Jeruzsálemben, kétségbeesett szülei egynapi járóföldre vették észre, hogy nincs velük, visszamentek a városba, nagy nehezen megtalálták az egyik templomban, amint a doktorokat hallgatta. 48. És meglátván őt, elcsodálkozának, és monda néki az ő anyja: Fiam, miért cselekedted ezt velünk? Imé atyád és én nagy bánattal kerestünk téged) Erre jött a mitagadás pökhendi válasz: 49. Ő pedig monda nékik: Mi dolog, hogy engem kerestetek? Avagy nem tudjátok-é, hogy nékem azokban kell foglalatosnak lennem a melyek az én Atyámnak dolgai? Ennyi. Ezután még egy kurta mondat: 52. Jézus pedig gyarapodék bölcsességben és testének állapotában, és az Isten és emberek előtt való kedvességben. A következő képben már harminc éves és éppen keresztelkedik János által a Jordánban. Mi történt közben? Hol tanult? Ki tanította? Merre járt? Mit csinált? Nem tudunk semmit. Ha azt a, (valljuk be, elég életszerűtlen) templomi epizódot kivesszük a történetből: teljes sötétség.
Az én írásom (versem) egy alternatíva. Így is történhetett. Miért gondolom ezt?
Szerintem csodák nincsenek. Viszont csodás képességeket lehet szerezni. Sok-sok tanulással, kitartó gyakorlatozással, szüntelen akarat-erő kifejtéssel. A Mindenhatónak (és vele Egy fiának) nincs szüksége, arra, hogy bárkinek is bebizonyítsa mindenhatóságát. Nincs szüksége arra, hogy mindenféle hűhóval, látványos keretek között meggyógyítson bárkit. Akit akar, úgyis magához vesz, akit akar észrevétlen is, meggyógyít. Egy magában elmondott ima is elég neki, sőt még az se kell. Viszont a Csoda kelletett a történeti Jézusnak! Már ami a legitimációt illeti.
Ami csodákat pedig véghezvisz, azt egy jó képességű jógi simán meg tudja csinálni. Már ha van egy jó mestere. És hol lehetett akkortájt kiváló jógi mesterekre szert tenni? Naná, hogy Indiában. Vagy Tibetben.
Jézus jó alapokkal rendelkezett. Mondhatnám úgy is, meg voltak a képességei. (na persze, aki családfáját egészen Dávid királyig, sőt Ádámig vissza tudta vezetni…) Erre a kiváló alapra egy igazi Mester már igazán építkezhetett!
Ha szigorúan a ráció szemszögével vizsgáljuk meg az eseményeket, azok csak akkor történhettek meg, ha a végrehajtójuk egy sziddha. (Isteni képességek birtokába került jóga- mester)
Aztán itt van a három keleti bölcs. Miért pont keleti? Miért nem nyugati? Miért jöttek? Hová mentek? Mi szükség volt Heródes meglátogatására? (Aminek következménye a sajnálatos csecsemőmészárlás volt.) Nagyon különös. Sőt, életszerűtlen. Olyan, mint egy rossz koncepciós eljárás az ötvenes években. Utólagos belemagyarázkodás, csakhogy kerek legyen a történet.
Ennél már az én verzióm is jobb.
