4.lap

Az út menti fogadó elég kicsinek és koszosnak bizonyult. A fogadós kötényébe törölgette mocskos kezét és nagy hajlongások közepette beinvitált.
Kértem segítsen a hintóból becipelni a fiatal idegen tehetetlen testét.
Egyedül akartam maradni és távol tartani magam ezektől az egyszerű emberektől.

A legjobb szobát kaptam, ami azt jelentette, hogy rágcsáló mentes volt.
Suzi segített átöltözni, megfésülködni aztán kértem hagyjon magamra.
Gondolkodni akartam. Ez az új helyzet az idegennel és a sóvárgás a hercegem után teljesen lekötött.
Próbáltam elterelni a figyelmemet, de nem ment.

Késő este volt már, a gyertya majd csonkig égett. Unatkoztam és nézelődni támadt kedvem. Kikémleltem a szobám ablakán. Hatalmas volt a Hold aznap éjjel. A kutyák felváltva ugatták. Izgatottak voltak.
Néztem a közeli hegyet és a fákat. Szeretem a fákat. A Linz környéki birtokunkon is van egy hatalmas tölgy aminek a tövében szoktam olvasgatni, pihenni, az komornámmal játszani.
Mosolyra derültem… milyen szép idők is voltak azok.

Ábrándozásomból a kutyák hangos csaholása vert fel. Kihajoltam, hogy csendre intesem őket amikor megpillantottam egy alakot. Köpenyét szorosan magára húzva osont végig a fal mellett.
Kilépve a fogadó jótékony árnyékából a Hold megvilágította az arcát. Majdnem felsikitottam, de kezem a szám elé tettem és így csak halk sikoly lett belőle.
Az alak nem volt más, mint az idegen, akit felvettünk a Velencéhez vezető úton.