5.lap

Az idegen óvatosan haladt végig a fogadót körülvevő fák között. Egyenesen a pajta felé tartott, ahol a derék fogadós a hintónkat elszállásolta. Izgatottan néztem körül. Sehol egy lélek csak a kutyák ugattak fel néha mérgesen. A férfi nem időzőtt odabent sokáig.
Amikor újra kilépett a sötétbe szorosan magára húzta palástját és sietős léptekkel elindult a fogadó felé. Ekkor egy pillanatra kibukkant a Hold a felhők közül. Megvilágitotta a gyönyörű esti tájat és közben látni engedte a lopakodó férfi arcát. Mosolygott, úgy hogy szinte beleborzongtam. Nyugodtnak és elégedetnek tűnt.
Behúzodtam az ablakomból nehogy észrevegyen, majd leültem az ágyam szélére és azon tünődtem ki lehet ez és mit csinált a pajtában éjnek idején.

Másnap reggel Suzi segítségével rendbeszedtem viseltes toalettemet (ezért nem szeretek hosszú útra menni). Tűzpiros brokátruhát vettem fel, hozzáillő masnis cipővel (egy tucatot csináltattam belőle Bécs legdrágább cipőkészítőjével) vörös hajamat kifésültem és hosszú loknikban feltűztem.
A nyakamba csak egy aranyberakásos rubint tettem… hogy ne legyek túl hivalkodó.

Szerény reggelink elfogyasztása után indulásrakészen ültünk Suzival a hintóban amikor egy kéz jelent meg a hintóajtaján. Kisvártatva megjelent a kéz tuladonosa is, az idegen férfi.
Higgadt, kimért pillantást vetettem rá majd alaposan fixirozni kezdtem. Ruháját megtisztitották és jót tett neki a mosakodásés a pihenés is.
Arca szinte bájos, mosolygós. Megbízható intelligens ember benyomását keltette. És ott volt kezén a gyűrű, az a titokzatos gyűrű.
Kezet nyújtottam felé, mosolyogtam egyet míg ő finoman csókot lehelt rámajd felnézett.
"Asszonyom, engedje meg hogy bemutatkozzam. Robert D˝ Artois vagyok, Artois grófja. Megköszönném kegyed nagylelkűségét, hogy nem hagyott az út szélén a sorsomra. Bátorkodom felajánlani a szolgálataimat, úgy hallottam a kocsisától, hogy Velencébe tart. Hosszú út ez egy hölgynek egyedül… Engedelmével Önökkel tartanék hercegnő."

Nem akartam, mégis igent mondtam.
S amíg a gróf elhelyezkedett én elővettem egy Shakespeare-t és tűntetően olvasni kezdtem.
Így utaztunk tovább Velence felé.