6.lap

Az úton egy darabig a szemem sarkából figyeltem Robert grófot. Nos, meg kell hagyni nagyon jó képű. Van benne valami gyermekes báj, valami ártatlan ami mosolyra ingerli a vele beszélő embereket.

Kíváncsiságom viszont nem hagyott nyugodni, meg akartam tudni ki ő és mit keresett ájultan az út mentén. Összeszedve bátorságomat, semleges hangszínt öltve megkérdeztem:
"Mondja grófom, mi keresni valója van egy ilyen előkelő embernek az út mentén? Se lova, se kocsisa de még kisérője sem volt."
Robert hangosan felkacagott :
"Ó, asszonyom, ha elmesélem a velem megesett buta kalandot, talán el sem hiszi!"
Aztán belekezdett egy kusza történetbe, amiből az derült ki, hogy elszakadt a kísérőitől és eltévedve az erdőszélén, éhen és szomjan már ereje fogytán volt amikor rá találtunk.
"És mondja gróf úr, mi késztette arra, hogy elszakadjon a kíséretétől?"
"Hát, magam sem tudom. Valami megjelent a bokrok között és a férfiúi kíváncsiságom nem hagyott nyugodni. Mert tudja mit láttam kedves asszonyom? Egy gyönyörű fehér ruhást nőt… ne nevessen ki!… láttam, de hiába mentem utána nem bukkantam a nyomára."

Nem tudtam megállni kénytelen voltam ezen a kitalált történeten nevetni. Még Suzi is mosolyra derült, de látva Robert gróf komolyságát nem merte tovább feszíteni a húrt.
Én meg már úgy nevettem, hogy a kezemböl kiesett a könyv. Ekkor ahogy gróf előre hajolt érte, ingujja felcsúszott és látni engedte az alsó karját. Felsikoltottam. Egy hatalmas forradás volt a kezén, tudtam is jól minek a jele ez. Hirtelen összeállt a kép… a gyűrű… a seb… az idegen az úton.
Akkor döbbentem rá, hogy veszélyben az életem.