Az istentisztelet végén az ölembe kucorodott a magát fél négy évesnek mondó Johanna (a sógornőm húgának kicsi lánya), a kis szőke tündér.
Mivel az első ebéd-csoportba nem fértünk be, ezért meséket mondott nekem. A történetek lightosak voltak és nagyon kedvemre valók.
Többet is mondott, de a legjobban a Piroska és a farkas maradt meg bennem. Nagy beleéléssel mesélt nekem, miközben csillogtak kék szemei, s még mimikája is a cselekményt tükrözte.

Íme a mese (mármint, ami megmaradt belőle bennem):

Egyszervolt-holnemvolt, az Óperencián túl, élt Piroska az anyukájával az erdő szélén.
Egyik nap mondta az anyukájának Piroska:
- Na, én elmegyek és meglátogatom a mamát!
El is indult az erdőn keresztül, ahol - közben (kis kezét felemelve megbillegtette a mutatóujját) - találkozott a farkassal.
A farkas megállította Piroskát, hogy beszélgessenek kicsit. Megkérdezte, hogy hová siet azzal a kosárkával a karján? A kislány mondta, hogy a nagymamáját akarja meglátogatni.
A faarkaaas rábeszélte Piroskát, hogy játszanak futóversenyt! Piroska beleegyezett, de mivel ő a hosszabb utat választotta - sajnos (a szája kicsit lebiggyedt) - a farkas győzött, és hamarabb ért oda a nagymama házához, be is futott egyből a házba.
Közben (ekkor huncutul felnézett rám a szeme sarkából) a nagymama a házban, gyorsan elbújt a farkas elől a szekrénybe.
A farkas megtalálta az ágyban a nagymama hálóingét, felvette és bemászott az ágyba. Ezalatt Piroska is odaért a hosszabbik úton ééés odament az ágyhoz.
Csodálkozva kérdezte:
- Nagymama! Miért olyan nagy a füled?
- Hogy jobban halljalak!
- De nagymama! Miért olyan nagy a szemed?
- Hogy jobban láthassalak!
- Na, de nagymama! Miért olyan nagy a szád?
- Hogy könnyebben bekaphassalak!
Piroska ekkor kifutott a házból és találkozott két vadásszal, akik puff!, ledurrantották a kislány után szaladó farkast!
Így aztán a nagymama is elő mert jönni a szekrényből. Megköszönték a vadászoknak, hogy lelőtték a farkast!
Itta vége, fussel véle!
(S kacagtak rám a kék szemek!)