24. fejezet
Bál az Őszhöz
Ilyenkor szeptemberben az egész hercegségben egymást érik a mulatságok. Szüreti mulatsággal kezdődik ahol az Új bór ünnepét tartják. Ilyenkor nagyon kell vigyázni a must fogyasztásával, mert ha az illető trüsszent annak beláthatatlan következményei lehetnek pláne a nadrágszári szellentő betegség. Ilyenkor firkál be a barna cerka a gatyóba, ha egyenesen a pasztelkréta jön az a vég.
Erre mondja a népi mondás „ be slittyentt a pendelybe a sár „. No ez az arisztokráciánál nem lehetséges, mert az úri etikett ezt nem teszi lehetővé. Ott a nadrágszári szellentő mire a sok fodron bugyron kitalál akkorra megszelídül s a kölni illata a szagot elnyomja.
Eljött hát a bál napja. Mindenki lázas készülődésben van. Gyűszű és Férc szalon , mint ígérte a báli ruhákat leszállította időben s a minőséggel sem lehetett semmi kifogása senkinek. Az árak sem mindennapiak vastagon fogott a cerka, de ez a sürgősségi díj miatt volt. Minden párnak külön hintót rendeltem, mert ez így szokás a palotába való megérkezésnél az etikett is ezt írja elő.
Az inasok szobalányok sisere hada segített mindenkinek az öltözködésben. Fodrászok a paróka eligazításában.
Ahányszor csak egymásra néztünk Gyöngyimmel láttam a szemében, hogy a fenébe kívánja az egészet inkább lenne az újvilágban még ha egy tál babot benyomnánk és nem győznénk a wingwammot szellőztetni. A kicsi szemünk fénye „ Arany Gyöngy „ ahogy nevezni fogjuk a születendő gyermekünket ott futkározna közöttünk. Álom álom most huss ennek is eljő az ideje.
Gyerünk vissza a mába.
Megbeszéltem a társaság tagjaival, hogy a hatás kedvéért milyen sorrendben érkezzünk. Mármint a kedvesem származása miatt, neki legutoljára meglepetésként kell belépni.
A készülődés közben a folyosón a szokottnál is nagyobb lett a nyüzsgés. Kitekintettem mi lehet az oka. Akkor látom, hogy Eva de Zarver grófnő szobája ajtaja nyitva és hangos sírás hallatszik ki.
Gyorsan odasiettem a történtek okáról érdeklődni. Elcsukló hangon mesélte a halálhírt a nővéréről akinek a Balage de Valeyrac a fia, - legalábbis ebben a hitben éltünk. Kissé magához térve elmesélte a végrendelet történetét amelyben az állt, hogy a herceg nem is igazi , hiszen születésekor az igazi meghalt és csak, hogy a gyermekágyilázat ne fokozzák a nem mondták meg neki. A férje tudtával nevelték az egyik szolgáló gyerekét sajátjukként. Csakhogy a dolog kitudódott így nem lehetett tovább titkolni , mert az uralkodó éktelen haragra gerjedt. Zarver grófnő körül is zavarosak a dolgok, mert mint kiderült , létezik igazi Tóvizű gróf is nem csak kitalált akit Józsiból kreáltunk. Így Józsi is végre levethette a maskarát és helyre áll a rend. Zarver grófnő igazi úriasszony állta a szavát Marisnak azaz Zsófiáról és születendő gyermekéről bőkezűen gondoskodik s Józsival összeházasodnak. Ha kedvük úgy tarja jöhetnek velünk az újvilágba vagy mehetnek cselédnek Erdélybe Zarver grófnő kastélyába. Rajtuk múlik , hogy döntenek. Ilyen események után nem is kívánhatja az ember, hogy bálba jöjjön a grófnő. Azt nem tudom , de majd a Tanti eldönti mit tesz a hamis herceggel. Magával viszi cselédnek vagy útjára engedi. Csak akkor ki van téve a sok támadásnak a viselt dolgai miatt. Mert hogy nem agyaggalambra fognak lőni az holt biztos. Most legújabban Pemzlyski hercegnek titulálja magát no meg a rögeszméje, hogy király lesz. Szegény Victória Tupirelli Scarborough bukik rá, majd megtudja milyen az élet amikor a bilibe csurizik, mert ez a hamis hercegnek a másik rögeszméje.
Ezek után a grófnő utasította a személyzetét, hogy csomagoljon útra és bánatosan búcsút vett tőlünk. Még hosszan integettünk utána majd igyekezni kellett, mert a hintó várt bennünket a bálba.
Sajnálatos módon egyedül maradtunk párommal akik a bálba megjelenhettünk és a herceg meghívásának eleget tehettünk. A díszes hintó elé a fajtája minden szépségét magán viselő lovak kerültek, mint az illik ilyen rangos helyre. A város főutcáján nem kis feltűnést keltett. Azért nem mindennap látnak ilyen szép hölgyet , mint az én Gyöngyim volt ma.
Először a III. Adam strasszén haladtunk, innen a Rothwald str. és a távolban feltűnt a Lednic kastély
impozáns sziluettje. Ahogy közeledtünk úgy nőtt a gombóc a gyomromban, hogy miként fognak fogadni bennünket , pláne ha titok napvilágra kerül.
Egy csodálatos kovácsoltvas kapuhoz értünk ahol libériás inasok mutatták az utat a kocsifeljáróhoz.
Ott szintén libériás inasok várták , hogy kocsi megálljon és ajtót s hozzá a lelépő lépcsőt lenyissák a hercegnőt majd engem lesegítsenek.
A gránit lépcsőn haladtunk fel karom ajánlva szeretett nőmnek. A leterített futószőnyegen elértük a
bálterem bejáratát ahol a ceremónia mester botjának koppantásával nyomatékot adva jöttünknek hangos szóval jelentette az új vendégek nevét. Először hitvesem rangjához méltó neveit sorolta fel.
Lill pearl von Lichtenstein és Letrans de Dallamsong …, mondanom sem kell a teremben az addig hallható halk zsongás is megszűnt. Minden szem a bejáratra szegeződött. Láttam a középen ülő uralkodói pár is megrebbent egy pillanatra, de jelét nem adva meglepetésének tovább fojt a ceremónia a minket követő vendégek bemutatása.
A bál a menü-kártyán szerepeltek szerint zajlott.
A hercegi pár megnyitotta az Őszbúcsúztató bállat és utána mindenki a korabeli barokk zenére táncolta „ a ne lépj a lábamra , mert beléd rúgok”s azt eszt követő „ mindent a szemnek semmit a kéznek” lassú franciázást kerülő táncot.
A tánc után kissé csipegettünk a roskadozó asztalról ami már akkor divat volt, „ nem kínálunk, egyél ami a képedre fér asztal”amelyet a következő században sverige asztalnak neveztek el.
Ahogy haladt előre az idő a ceremónia mester felkért, hogy nejemmel fáradjunk a hercegi budoárba.
Szívünk a nyakunkba dobogott. Kellemes meglepetésünkre a hercegi pár a világ legtermészetesebb módján fogadott bennünket. Amire később jöttünk rá, hogy készültek belőlünk és tudták a rokoni szálakat. Így minden nehézség nélkül ment a társalgás.
Mikor az audenciánk véget ért visszatértünk a vendégek közé ahol új barátokra tettünk szert.
Elmondtuk, hogy túl későig nem maradhatunk, mert lassan mi csomagoltatunk és megkezdjük utunkat a legközelebbi kikötő felé, hogy az újvilágba áthajózzunk mielőtt a hideg évszak be nem köszönt, mert az megnehezíti a hajózást.
Érzékeny búcsút véve még éjfél előtt vissza hajtattunk a szállodába és fáradtan de teli élménnyel álomba merültünk.
folyt. köv. Tovább a kikötő felé...
|
