Éreztél már fájdalmat szívedben mi semmihez nem hasonlítható?

Igen, ott álltam előtte és néztem, becsapott… újra… megcsalt, mert én hülye hittem neki… megérdemlem?… megérdemlem… sok sok éjjelt gondolkodtam már ezen… még nem voltam ilyen helyzetben sosem.
Általában én voltam aki vezető szerepet töltött be egy kapcsolatban, mindig csak egy voltam az adott férfinak… vele minden másképp történt. Nem hibáztatom, csak magamat, mert előre tudtam hogy igy lesz- csak szerettem volna hinni, hogy szeret, úgy szerettem volna!…
Már a kezdet kezdetén többen voltunk, elmondta, s én kiakartam lépni, de nem tudtam, szerelmes lettem belé, nagyon. Meglepő volt számomra is hiszen elveimet a sarokba dobva nem elmenekültem előle hanem maradtam.
Megígért mindent, persze női érzékeim nem hagytak cserben megsejtettem, hogy kilóg a lóláb, rajtakaptam… szakítani akartam, feltételeket szabtam, olyanokat amiket úgy éreztem nem fog teljesíteni.,. de belement. Némi ingadozás után újra hittem neki bár voltak még rossz érzéseim.
Fél év múlva mondta el önként, hogy tovább csalt, mintha nem történt volna semmi… mintha csak egy apró közjáték lett volna közöttünk… semmi más.
Kiborultam. Nem tudom miért tette meg… nem vagyok elég jó és szép?… okos?… Rám van írva, hogy ˝gyere hülye vagyok használj ki!˝?
Akkor most már rettegésben kell élnem?… nem bírom elviselni az ügyeletes második szerepét, nem tudom tűrni a megaláztatást női mivoltomban. Nem vagyok elég alázatos. Képtelen vagyok megalázkodni.
Jó lecke volt, a bizalom számomra már nem azt jelenti, mint régen, és bárki közeledik felém óvatos vagyok, mindenre kész. Nagy volt a tanuló pénz, most már beosztom egy életre.

Megváltozott-mondja… és talán így is van, de nekem mindig ott van az a régi emlék, amikor rózsával a kezében várt az állomáson és véresre kaparta a kezét idegességében, csak ne hagyjam el… és csak ígért… és ígért…