Mindenszentek. Istenem. Vegyes érzéseim vannak. Életemet eddig részét a halál határozta meg. 6éves koromban meghallt nagyapám, és én egy tévedés miatt azt hittem hogy miattam hallt meg. Tavaly tudtam meg az igazat, hogy nincs közöm hozzá. Most nem sokára 17éves leszek, és 11év az életemből szenvedéssel tellt el. Nehéz túltenni magamat az eseményeken, de igyekszem felgyúgyulni. Eddig számtalan öngyilkossági kisérleten vagyok túl. Mostanában önkéntességgel próbálom lekötni magam. Egy állatmenhelyrejárok. Mellete próbáloksegítséget nyújtani a lelkileg sérült, esetleg hozzám hasonló helyzetbe került embereken. Igaz ez talán hátráltat de muszály lekötnöm magam. Szerencsére van aki segít nekem meggyógyulni, és beilleszkedni a társadalomba. Ugyanis 11évig nem voltak barátaim, csak pár ismerős. Soesem mozdultam ki max bicilkizni, de azt is egyedül. De lényeg hogy már vannak barátaim. Mint például Boszorkány. Mindig számíthatok rá. Most is nagy szükségem van rá, de nem kell sokáig várnom hogy talizzunk, mert szombaton meglátogatom Pesten. Ez az ami nagyon fáj, hogy én Miskolci vagyok, és a legtöbb barátom, sőt szinte az összes, mind Pesti, vagy még attól is messzebbi. De majd jövőre ha meglessz a jogsim, akkor remélem többet lehetek velük. A menhely mellet, a nagy mániám, az autók. Kis koromban csak az autók voltak amikben örömömet leltem. Apukám gépjármű oktató, és kis koromban mindig vele voltam. Így hamar megimádtam az autókat. Asszem most is még beszélek Boszival, aztán egy pancsi, és játék. Ma is voltam a menhelyen, és kicsit most jót fog tenni a lazítás. További szép estét!