Már 7 óra volt. Siettem, mert este dolgozni kellett mennem. Csöngetésemre anyu kinyitotta az ajtót.....és láttam a szemében a félelemmel teli szomorúságot.
- Szia anyuci! Apa hogy van?
-Gyöngén van szegény,..és már nem akar enni sem...
Mikor meglátott megcsillant a szeme,...azután csak ült és nézett maga elé...
_ Apa! Fáj valamid,...
- Nem...suttogta,..és egy halvány mosoly jelent meg az arcán.-Gyere! Lefektetünk...jóó? Bólintott és felállt. Rátámaszkodott a
vállamra és elindultunk az ágy felé.De ott már ketten tartottuk,..és belerogyott az ágyba,..A következő pillanatban már a kezemben volt a telefon,..és hivtam a mentőket...Még csak a cimet a nevet mondtam be, épp azt akartam elmondani mi a betegsége,..és milyen az állapota most,...mikor szinte belekiabáltam a telefonba,
- Jaj nekem...most állt le a légzése....
- Pár perc és ott vagyunk...
Anyának csak annyit mondtam,...engedd be őket, kérlek...Villámgyorsan kidobáltam a feje alol a párnákat,..és elkezdem nyomni a mellkasát.......egy..kettő...három......közben remegett mindenem,...aztán befújtam az orrán keresztűl....a mellkasa ilyenkor megemelkedett.....de még semmi,....semmi...semmi
Verseny futottam az idővel....Közben azt mondogattam magamban....Apa...vegyél levegőt kérlek,....apa ne tedd ezt velünk....Akkor már hallottam ahogy a lépcsőházban rohannak fel a mentősők. Ránéztem az órára....nincs 4 perce, hogy hivtam őket...Ma is hálás szivvel, gondolok rájuk......
Mikor beléptek a lakása...még az előszobába is kihallatszott...az Apánk ujra lélegzett....mélyet,...hangosan....Spontán légzéssel vitte el a mentő. Ez volt egy péntek este. Szombaton meglátogattuk az Intenziv Osztályon. Aludt,...és ki nem mondtuk,..de tudtuk, azért jött vissza hogy elbúcsúzhassunk Tőle.
Vasárnap reggel már együtt indultunk volna, mikor megcsörrent a telefonom..
- Jó reggelt......az Apukája kezelőorvosa volt......
Akkor mondták meg...hogy meghalt az Apánk.
|
