/Automatikusan oktobert irtam eloszor.../

A picsaba (bocs), de hianyzik mindenki es minden. Folyamatasan a Zoli szavai zugnak a fejemben, hogy jobban legyek. Ma beteg volt Rachy es itthon maradtam vele. Egesz nap jatszottam. Labdadobalas kozben vegig azon jart az agyam: normalis vagyok?! Itt buzizom a labdaval, ahelyett, hogy otthon partiznek a barataimmal. Aztan megeroltettem magam es arra koncentraltam, hogy akkor is csak nyerhetek ezen az egeszen. Meg hogy ez csak a negyedik nap... minden mas lesz, ha majd suliba jarok, embereket ismerek meg vagy Hawaii-on suttetem a hasam :) Minden honapban szerveznek az itt levo au paireknek programot, kirandulast, akar vadvizi evezest. Tok varom ezeket az elmenyeket. csak bazi tavolinak tunik...aszittem gyorsabban fog telni az ido. Hat egyelore all.

Fuuu, tenyleg nehez am. Ok...maskor is voltam tavol ennyit otthontol, de kurvara mas most, mivel ott a tudat, hogy egy evig egy oceannal is tobb valaszt el a hazamtol. Persze ez az en valasztasom volt, nem sir a szam, csak leirom pillanatnyi gondolataimat.

Amikor Laurenert mentem ma a suliba ismet ramjott a konnyezosperc, aztan jol lebasztam magam gondolatban: Nezz korul wazz. Itt vagy Kaliforniaban. Egy almod teljesult mar most. Korulotted palmafak, minden gyonyoru, mi a fenenek pityeregsz?!?!

Hihetetlen "talalmany" az agy. Ha az agyad banatos, te is az leszel es akar meg is hiusulhatnak miatta a celjaid. /Es meg banatosabb leszel... :)/ De minden egyes percben, amikor megzuhanni keszulok, eroltetem az agyam, hogy legyen vidam, mert minden fasza es maris jol erzem magam. Csak a barataimat el ne veszitsem.....akik persze sosem online-ok msn-en.