| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: BLOG, Napló! |
|
|
|
|
Jó lenne...II Ideje:: 11-05-2005 @ 10:59 am |
|
|
|
|
| Jó lenne sétálni egyet a jó időben, kimerülten megpihenni egy szép parkban egy steril padon, ahol körbenézve nem lennének szomorú tekintetek, ahol mindenki csak nevetne, így nekem sem jutna eszembe nosztalgiázva a múltra gondolni és kristálykönnyeket hullatni. Akkor talán én is mosolyognék, halványan, épp hogy észrevehetően...
A padon csak én ülnék, két lábamat keresztbe téve pihennék, mély lélegzetet véve, sóvárgó, már-már irigykedő tekintettel figyelném a nap felé szárnyaló madarakat. Hallanám a szél sóhajtozását, a fű növekedését a lábam alatt, a fák lombjainak megfásult leveleinek apró rezzenéseit, gondolataim zajos kalapálásait, szívem dörömbölő dobbanásait...
Üres... minden olyan üres... hiába a szél, a fű, a fák, hiába az igaz, őszinte gondolatok, hiába az érzések... nem léteznek! A szél nem sóhajtozhat, ha szélcsend van; a fű sem nőhet, ha rideg tél van; a fák levelei is az avarban hevernek elszáradva; gondolataimat otthagytam messze... elejtettem valahol a séta során, ott hever valahol az út szélén, átgázol rajta megannyi emberi akarat - kocsi, siető lábak -; a szívemet is elhagytam... ottfelejtettem nála... az ő szívénél, a kezében.
Lehajtom a fejem az égről és tekintetem ismét a környezetem felé irányul... a park is üres, ahol ülök... nincsenek kacagó, játékos gyerekek, nincsenek kutyát sétáltató párok, szerelmesen összebújó fiatalok, elköltöztek a madarak...
Talán a következő tavaszra a természet ismét hallattatni fogja apró változásait, talán a gondolataim is előkerülve kifejezésre jutnak, talán a szívem sem lesz már üres, újra megtelik, de amit nála hagytam az nála is marad! |
|
|
|
|
Utoljára változtatva 11-05-2005 @ 10:59 am
| Hozzászóló: vp_rozika (Ideje: 11-06-2005 @ 04:10 am)
Comment: Szia...! Látod, még megszólítani sem tudlak... Talán eddig ezért kerültem ki az írásaidat. Ez most kissé szomorkásra sikeredett, de hidd el, eljön még számodra is a tavasz, a fergetegesen vidám nyár, amire oly nagyon vágyódsz. A szívedet is visszakaphatod, ha engeded elmenni azt, aki menni akar. A szerelemben nincs akarom, nincs egyéni kívánság, óhaj, ott csak közösen működnek a dolgok. De lehet másik értelmezése is az írásodnak, ha számodra valaki nagyon kedves személy hagyott itt végleg. Őt is el kell tudni engedni. Gondolj arra, csak akkor tud megnyugodni a lelke, ha érzi, nem felejtetted el őt, de engeded útjára szabadon. Életünk során veszítünk el így is, úgy is személyeket, ezzel meg kell tanulni okosan élni, hogy megnyugodhasson a háborgó lelkünk. Ne hegyi beszédnek vegyed a szavaim, inkább, ha szeretnéd jól érezni magadat, szeretnél jobban élni, kicsit töprengj el a szavaimon, Rozika |
|
|
|
|
| Hozzászóló: boblogan (Ideje: 11-06-2005 @ 01:39 pm)
Comment: Komor gondolatok szépen megfogalmazva. Fel a fejjel, kismalac! Eső után mindig napsütés jön, csak idő kérdése. :) Türelem! :) |
|
|
|
|
|
