| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: BLOG, Napló! |
|
|
|
|
Egy harangról Ideje:: 03-14-2004 @ 09:15 pm |
|
|
|
|
| Ma délben a Bazilikától 10 méterre a játszótéren ültem, mikor megszólaltak a harangok. Először csak a két kisebb egymás után, majd a nagyobb is. Mély, búgó hangja olyan volt, mintha Isten szólt volna az emberekhez általa: "Íme, elközelített Isten országa. Bánjátok meg bűneiteket!"
Ezt a harangot egy vagy két éve Németországban csináltatták, ahelyett, amit a háborúban elvittek. Mielőtt a helyére emelték és fölszentelték, kirakták közszemlére. Hatalmas, embermagasságú volt, őrök vigyázták. Akkor is éppen a gyerekekkel jártam arra. Beszédbe elegyedtem egy idős férfival, aki beszélt az unokájáról, aki nemrég született. A lánya már jóval túl volt a 30-on, új házasságot kötött, első férjét elveszítette rákban. Szó szót követett, és kiderült, hogy az első férj az én kollégám volt. Emlékszem rá, 30 évesen mennyire akart élni, de a gyomorrák elvitte alig egy év alatt, egy év házasság után. Mindig járt be a munkahelyre, mesélte, hogy épp milyen új étrendkiegészítőket, természetgyógyászati módszereket póbált ki. A régen köpcös és jókedvű fiatalemberből hamarosan egy sovány, hulló hajú férfi lett. Aztán eltemették, pedig mindenki bízott a gyógyulásában, egyedül a ruhatáros néni mondta, hogy majd meglátjátok, egy év se telik belé, és elviszi a betegség, de lehurrogtuk. Sokat gondoltam az özvegyre, aki feladva munkahelyét egy másik városba költözött, mikor férjhez ment, és hamar egyedül maradt. Így, az idős bácsival találkozva örültem, hogy révbe ért a lánya.
A sírt később megpróbáltam megkeresni, de nem találtam.
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 03-14-2004 @ 09:15 pm
| Hozzászóló: si (Ideje: 03-16-2004 @ 09:29 pm)
Comment: Azt hiszem nem a sír pontos helye a fontos, hanem, hogy van aki megemlékezik a halottról. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: fényesi (Ideje: 03-17-2004 @ 08:02 am)
Comment: SI jól mondja |
|
|
|
|
|
