.. csendben ébredek, csak a szemem nyitom ki, nem mozdulok, félek nehogy felébresszelek.. félhomály van s te mellettem szuszogsz.. a karodon fekszem, igy ért az álom, te még kezeddel szorosan átölelsz, szoritasz még álmodban is ahogy csak birsz... majdnem négy óra.. nézem az arcod.. mennyire szépnek látlak és jónak.. ekkor belémhasít az a rossz érzés!..(jó?)igen, megint itt van és befészkeli magát a gondolataimba... hát jó.. gondoljunk másra... megsimogatom az arcod és mosolyogva az esti ölelésedre és a csókjaidra gondolok.. mennyire szeretem, ha látom rajtad mennyire kívánsz... AHOGY ŐT IS.. igent, mert őt is.. mellettem... akkor nem én voltam a fontos, nem én voltam a szép, nem voltam senki.. hisz' nem szerepeltem a gondolataidban.. könnyezem... nem szabad sírni, nem akarlak felkelteni.. nyugtatom magam:.. vége, már csak én vagyok a szerelmed, én vagyok akit mindig kívánsz, akit szeretsz úgy mint az életedet... TALÁN... megsimogatom az arcodat.. megmozdulsz, erősebbre veszed a szorításomat.. talán félsz álmodban is hogy elveszitesz?... megint sírni szeretnék, bár ne szeretnélek ennyire!.. minden könnyebb lenne... de nekem te vagy a mindenem, a szerelmem.. könnyezve nézem a plafont és lehunyom a szemem..."-aludj! most csak aludj és élvezd hogy veled van!..-".. bevackolom magam a karod és a melled közé, jó szorosan odabújok és átölellek.. érzem ahogy alszol, a szíved dobogását, az illatodat... a kellemes nehézségedet a testemen.. beleborzongok a gyönyörbe.. VELEM VAGY!... majd lassan az óra tiktakkolását hallgatva visszaalszom...

Kelt:...valamikor nagyon régen....